A mai cikkem ismét meglepő, mulatságos, felkavaró, és mély érzelmeket kiváltó cikk lesz :D
Ugyanis olyan témát választottam, ami újfent beszédtéma lehet.

Anyunk, apunk anyuja. Közismertebb nevén nagyi, mama, estébé. Nagyon szeretjük, mert ő is nagyon szeret minket, meg ad pénzt ha meglocsoljuk húsvétkor, meg finom a lekvárja, meg mert egyszerűen imádnivaló. DE akkor mondja meg valaki, hogy a hasonló korú öregasszonyok miért nem ilyenek???

Amit először megpillantasz egy utcán sétáló öregasszonyon, az a gurulós szatyor. Ez a korabeli hölgyeknél szériatartozék. Hogy mi van benne, az legalább akkora titok mint a fiatal nők táskájának tartalma. De ezt képtelen elhagyni. Hűséges társ jóban-rosszban.
Nahh szóval látod ezt a képződményt az utcán. Közlekedés szempontjából elég slow-motion, néha bot segítségét veszi igénybe. És ekkor jön a derült égből vaníliafagyi! Megpillantja a buszt, amire fel szeretne szállni. Ekkor úgy nekilódul, mintha puskából lőtték volna ki. Botját a hóna alá kapja, egy szenzor jelzi, hogy tartalék energiák bekapcsolva, a gurulós táska kerekei füstölnek, végül 10 másodperc alatt lefutja az amúgy 2 percesre tervezett távot. De itt még nem ér véget a történetünk. A buszmegállóban találkozik tásaival. Ott megemlíti, hogy "ezek a fiatalok olyan szemtelenek...állandóan tolakodnak" Aztán a többi öregasszonnyal együtt olyan tolakodást rendeznek a buszra szállás közben, hogy a magamfajta sokat tapasztalt pogón edződött erős fiatal legény is kapkodja a levegőt. Hogy honnan van ennyi energiájuk az rejtély. Az utolsók közül is képesek elsőnek felszállni. Majd szépen leülnek, mert ők az idősek. De nem ám akárhogyan! Két ülésből egyet a csomagjainak tart fenn, másikra ráül. Ilyenkor merje valaki megkérdezni, hogy nem ülhetne le véletlenül mellé...Olyan cirkuszt csinál, hogy a világháború is közönséges nézeteltérés ahoz képest.
Nagy ritka eset az, amikor ketten ülnek két ülésen egymás mellett. Ilyenkor beszélgetésnek nevezett ordítozásba kezdenek, ugyanis ilyenkor átmennek süketbe. És ami végképp durva: az a szag, ami belőlük jön. Aki volt már hasonló helyzetbe, biztos tudja hogy az milyen.

Szóval vonjuk le a végső következtetést: Tiszteljük az időseket, mert gyengék, érzékenyek, segítségre szorulnak! Legyetek mintagyerekek, mindig adjátok át a helyeteket a buszon, és csakis kedvesen, tiszteletteljesen beszéljetek az idősekkel!

Ennyi volt Andrew mára. Legyetek jók és szobatiszták, írjátok meg mindig a leckéteket és egyetek sok gyrost! :D