Gondoltam jelentkezem újra, mivel ma éppen egy éve hogy elindult a blog. Azóta szám szerint sok poszt és komment keletkezett :D Aki várta a pontos számot az komoly hendikeppel indult ma... Az egy év alatt elhasználtunk pár szerkesztőt, egy Leokádiát és egy valag szívlapátot amivel Tüncike szemöldökét vagy pl Geronazzo száját kentük el.
Na de félre a sallangokat, jöjjön egy mai kis történet! (a helyszín színtelen, a szereplők névtelenek, valamint szolgálunk és félünk)
Szóval vagoníroztunk. Biza, nem nem álltam be vasutasnak, annak születni kell. Csakegyesek továbbtanulnak, másokból meg sínbohóclesz. Egy jó kilóméter hosszú trént rakodtunk fel, miután a vonat volt kegyes röpke 3 óra késéssel megérkezni a kijelölt helyre. A kísérővasutas nem egy múzeumlátogató alkat... szóval úgy egészen alpári módon ömlött belőle a hugyszag. A haja mint Hókuszpóké a lába minta Yetié. Na mondom sebaj, már tudom kihez kell közelebb menni ha csípnek a szúnyogok.
Mivel a szerelvény elég hosszú volt ezért a két vége közt CB rádióval kommunikáltunk, és a következő beszélgetés zajlott le két kollégám között:
- Te xyzs! Hol van már az a kurva sínbohóc, kérdezd meg tőle mi a faszomért nem indul már?
- Itt van, hallotta, nem volt boldog...
Drága delikvensünk elbújdosott a vonatba és nem akarta kinyitni az ajtót, sem pedig elindulni. Úgyhogy 1 órán át kellett könyörögni hogy legyen valami mert rárobbantjuk a buzi mozdonyát.
Szóval egész lájtosan telt a nap. Szeretek itt dolgozni, mindig tanulok valami újat és érdekeset. Pl ha a Honvédség és a MÁV összefog, akkor egy szerelvény 3 nap alatt ér teszem azt a Bakonyba oda. (azért Bakonyt írtam mert az spec már régi példa, nem titkos :p ) Pedig hát erős hátszélben kizsírozott szakadékban is csak 60 km-re van, amit ugye nem lehetetlen kevesebbmint egy óra alatt abszolválni :D