A legnagyobb örömünk a pihenő két oktatás vagy foglalkozás között. A leghosszabb szünet az ebédszünet. Kezdem azt hinni hogy az itteni étkezéssel próbálnak minket a terrortámadásokhoz szoktatni. Tegnap volt sólet a kaja... Testvéreim az úrban, Béláim! Ezt nem kívánom senkinek. Mint nagy adag híg fekália babbal és azon egy darab sonkaféleség. Alapjában véve megettük volna mert baromira éhesek voltunk, de fel kellett fedeznünk a bors indokolatlan alkalmazását ebben is. Szóval tönkreteszik a legalapvetőbb örömöt is ami felmerülhet a szaráson és a dugáson kívül. Úgyhogy a szakácsokat jól meg kéne (k)analazni még mielőtt elkanászkodnak és valakiben kárt tesznek ezzel a kajának csúfolt trágyalével.
Még szedem össze a gondolataim ezzel kapcsolatban, mert ugye az ember nem minden nap eszik szart, és ha mégis nem tudja egykönnyen feldolgozni :D