Tegnap este drága szerzőtársammal arra gondoltunk jó ötlet lenne meginni egy-két sört. Ez még alapvetően jó ötlet is, de beteg elmém szüleményeként még jó pár deci házi pálinkát is magamhoz vettem. Gonosz szellem volt abban a palackban, mire elértünk a kiszemelt helyig már a fele elfogyott. Neki álltunk sörözni és csevegni egy baráti társaság keretében. Napi szorgos teendőim közepette teljesen meg is feledkeztem arról, hogy odáig csak egyetlen szelet zsíroskenyér képezte szilárd táplálékforrásomat. Az agyam szépen ledobta az ékszíjat lassan lanyhult a közerkölcs, de hát tízkor záróra, menjünk át egy másik helyre. Lassan botorkálunk a következő italkimérésig, ahol még egy-egy sört magunkhoz vettünk. Ekkor kezdődött minden. Nem éreztem magam valami fényesen, úgyhogy elindultam tenni egy kört, csak hogy tisztuljak, majd mikor nem javult a helyzet visszamentem elköszöntem a többiektől és elindultam haza felé a zsebemben még egy deci pálinkával (ennek később még komoly problematikája lesz).
Az első két utcasarokra még emlékszek de a folyamatos böfögésektől és átható pálinkaszagtól egyre inkább homályosan láttam. Aztán itthon riadtam fel potom két órával később arra, hogy valami nem jó. Hosszas fejvakarás óranézegetés után rászántam magam arra, hogy elverek egy staubot és nagy nehezen felkelve lebattyogtama  kabátomhoz hogy rágyujtsak, nézem a palackot, ami üres.
Hosszas pöfékelés közepette azon gondolkoztam vajon mi történhetett. Vagy elaludtam valahol fél úton aztán, mellette meg megszlopáltam a pálinkát, amibe talán még döglött állatokat is belefőztek (szegény bodri). Ez az egyik verzió, vagy lehet részegen látens fizikazseni és sikerült egy teleportálogépet építeni ami pálinkával megy. Ha a második az igaz és az elkövetkezendő napokban valaki előrukkol egy ilyen találmány akkor biztos tökön rúgom.
Ilyenkor jönnének a fogadalmak, hogy többet nem iszok, de aki az ellenségtől megfutamodik az GYÁVA!