Visszatértem a győri laktanyába, még ha csak egy rövid időre is. Ez volt gyermekkorom egyik jelentős helyszíne, ahol a sorkatonák örömmel vittek a kantinba üdítőzni, a hétvégi eltávért cserébe. Akkor még nem sejtettem. Hogy, mégis mit nem sejtettem? Hogy itt fognak kertészeti és permetezési szaktekintéllyé képezni. A csapásirány egyszerű volt:

- Ott kell annak a növénynek lennie?

- Hát... Tegnap is ott volt...

- Ha idehúzok egy döglött lovat, holnap azt sem viszed arrébb, mert tegnap is itt volt?

- Főnök... Nincs is döglött lovad...

- Ma már, nem akarok veletek beszélgetni. Szedjétek ki azt a k.rva gazt, vagy gyújtsátok fel, nem bánom... Ne legyen ott, ha holnap erre járok...

- oKkÉ! Hallottátok? Nem bánja ha meggyújtjuk! - és így is lett. Onnantól kezdve minden ami éghető volt, potenciálisan életveszélyben érezhette magát. Még mi is. Rőzse szkv... HA Ahha. Engedjük el.

Másnapra persze, mi voltunk a nemnormálisak, mert többen valami füstfelhőt láttak a telephely felől. Pedig, azt bármi okozhatta. Pl mi is. Na de, megint elkanyarodtam a mondandómtól. Szóval beengedtek még utoljára, körülnézni. És mint egy jó eltévedt kirándulót, bemenetelnél, már gumibottal motoztak a fémdetektorban állva. Amit persze 7 kamera vett, és állománygyűlésen meg levetítik majd, a heti "ezt nézd meg" rovatban. Rögtön a kapuban ismerősök álltak, ezért is csak motoztak és nem vernek még mindig a forgóvillák között, amíg a nyálamban nem fekazek sikítva, hogy Méég, mééég! Üs tejálat! Ahogy beljebb léptem, megcsapott a laktanyák jellegzetes szaga, az ép elméjükért könyörgő emberek áporodott könnycseppjeinek édes illata, a velünk élő szocializmus naftalinszaga és a reménytelenség álmos szájszaga. Na akkor, most nevezném magam egy irodalmi díjra ezekért a hasonlatokért. De otthon éreztem magam. Ja nem, nem ide. Éreztem magam. De, nem azért mert 3 napja nem fürödtem... De. Nem gondoljátok, hogy majd idejövök nektek jószagúan? Tusfürdőm azért van, mert hétvégi program gyanánt, körülüljük szagölgatni. Szummázva, hogy mi változott... Semmi. Maradt bennem enigma azért, amit meg kell osztanom! Aki úgy jön oda beszélgetni, hogy "meg sem ismertelek hosszú hajjal!", az biza hazudik. Mert megismert, itt beszélgetünk és állítja, hogy nem ismert meg... 

Viszont, fura volt így bemennem, hogy nincs gyomoridegem, mosolygok mindenkire, még akkor is ha úgy néznek vissza, hogy mit mosolyogol itt te cerkanyaló, mingyá szétütlek... Majd felnéz, "jaaaaa, te vagy aaaaz, meg sem ismertelek hosszú hajjal!" Amúgy a szövegben valahol elrejtettem egy indokolatlan, "ö" betűt. Aki megtalálja, az meg fog ismerni hosszú hajjal is.