Hát az az igazság hogy nagyon szomorúan indultunk útnak Hatvan felé hiszen ez mégiscsak egy temetés. De amik ez után történtek... nem egyszerű ez élet azt kell hogy mondjam.
Azt már ecseteltem hogy vettem GPS-t, és ez egy baromi jó kütyü. Ahogy mentem nagyszüleimért akiket vittem a temetésre, elgondolkodtam... és rájöttem hogy kihagytam valamit a képletből.
Úgyvan a nagyapámat... Mert ki hitte volna hogy az öreg Budapest kellős közepén képes összeveszni a GPS-el. Ritkán látom így ordítani. De azt hiszem most már értem a generációs különbség kifejezést. Neki nem jutott el az agyáig hogy ő hallja a navit, de az nem hallja őt és hiába kiabálja neki hogy a Kerepesi útra ne vezessen rá minket az még arra fogja az utat mutatni. Úgyhogy csapkodott düháben mint egy 3 éves akitől elvették a nyalókát. És valahogy attól sem nyugodott le amikor megkérdeztem hogy megálljunk e egyet venni... A kompromisszum az lett hogy arra mentünk amerra ő mondta és GPS kijavította, úgyhogy amikor szunyókált akkor jó irányba mentünk, amikor ébren volt akkor Zágráb felé. Ami azért Hatvanhoz még légvonalban sincs közel.
Azt meg már ecsetelni sem merem mi történt amikor Metallicát kezdtem hallgatni. Mama élvezte, az öreg meg Vámosi - Záray párost emlegette. Azt meg nagyon a lelkére vette amikor mondtam neki hogy Kordaszaurusz CD-im nincsenek.
A helyzet annyira elvadult Gödöllő környékére hogy megegyeztünk: csöndben marad vagy gyalog jön. Hát kocsival értünk oda mondanom sem kell.
Meglátogattuk kedvenc rokonaimat (viccet félretéve őket tényleg szeretem) és most ugrunk a gyászmiséig az időben.
Annyi még nekem is oké volt hogy templomba be, leülni aztán felállni. De az teljesen felkészületlenül ért amikor nagyi odahajol a fülemhez és belesúgja hogy ez a pap olyan mint Boborján a Besenyő családból. ÉS ami ezután történt az viharos volt... 3 padsor kezdett el egyszerre röhögni. Ezt követően nagyon csúnyán néztek ránk... mi meg nagyon nagyon szégyelltük magunkat. A következő szeg a koporsómban, amikor odasúgom mamimnak hogy mondja majd mit kell csinálni mert nem jártam soha templomba, erre rámnéz és közli hogy hát ő pont erre akart kérni engem...
Itt újabb ugrás a hazaútra... Nem gondoltam volna hogy lehet fokozni még az odautat is. De nagyapámnak sikerült. Kerestem rajta az OFF gombot, de nagyim mondta hogy ha lenne már rég kikapcsolta volna. Ja igen és megpróbáltam elcserélni az öreget egy tál almássütire. A sütiti megkaptuk azzal hogy tessék vigyétek, csak az öreget ne hagyjátok itt... Úgyhogy így robogtunk hazafelé vígan. Egy álom volt az út... rémálom. Egy élmény... mert ugye a negatív élmény is élmény.