A munka-kedv-öröm

 2010.10.24. 16:43

Hát régen írtam már ide úgyhogy követelésre (PrincessConsuela) összeröffentek valamit a mindennapjaimról.
Szóval dolgos jómunkásember lévén már fél7kor kelek. Rögtön küzdelem a wc-be jutásért, a család többi tagjával akik valamilyen fura oknál fogva Révai kislexikonnal és keresztrejtvénnyel járnak üríteni. Úgyhogy remélem nem azért olyan barnák a lapok mert úgy használják... hanem a kor színezi be. Nagy nehezen bejutok, aztán végighallgatom a felső szomszéd szélharsonáját. Megjegyzem remekül működik, csak nem szereti ha röhögök...
A borotválkozás már kisebb kaland volt, mondjuk öregem rám ijesztett. Szokott kis egysorosokat a tükörre írni... pl megöllek, vagy anyád! Ilyenkor visszaírom hogy "feleséged!"
Aztán megyünk kocsival melóba... Ilyenkor még veszélyben van a szembejövő autósok és gyalogosok nagy része mivel az ablak párás mint Scarlet tekintete az Elfújta a szél-ben.
Itt még sakkosan haladunk, néha egy futót néha egy parasztot ütünk.
De nagy nehezen beérünk a laktanyába ahol hála az égnek kettéválnak útjaink és innentől már nem családtagjaim veszélyeztetik az életem... Sokkal rosszabb és technikásabb valaki... ÉN.
Telephely, Balázska szerel. Mert szeret, és mert tud! Kb annyira mint oroszlánt idomítani tarkón szögdelve. Fogtam szépen azt a nyavajás kulcsot és elkezdtem tekerni egy csavart a lánctalp mögött. Csavar kb 40 éves (mondhatni érett, de nem ezért mozdultam rá... pedig miket mutathatna az ágyban...) semmi tekerhető felület nincs rajta. A kulcs lecsúszik persze, és persze Balázska felüvölt mint amikor szado-mazo partin valakinek belerecskáznak a fülébe. A kézfejemen nem maradt sok bőr hál istennek, és mivel nem szeretem ezeket a gépeket bosszút akartam állni. Ezért gondoltam hogy belerúgok én majd a lánctalp görgőjébe és milyen jó lesz az. Aha... leszakadt a bakancsom orra. Önfeledt örömömben ugráltam mint Ákos indiántáncolás közben és eldobtam a fogót amit azóta sem talált meg senki.
Konzekvencia: nincs. Ne dolgozz mert az fáj. A kezem már majdnem összegyógyult, bakancsom nem lett új, és azóta nem enged senki szerelőmunka közelébe.
 

Címkék: fájdalmas agyhugykő bazsi mesél

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PrincessConsuela 2010.10.25. 16:10:59

"követelésre"
Mintha kést szórítottam volna a torkodhoz és úgy kényszerítettelek volna arra h írj.:D

PrincessConsuela 2010.10.25. 16:12:37

Miért nem ment el a kommentem az előbb??:O

Szóval akkor még1x:

"követelésre"
Úgy csinálsz mintha kést szorítottam volna a torkodhoz és úgy kényszerítettelek volna arra h írj.:D

Bazsiahegyről 2010.10.25. 17:14:16

Nekem nem magyarázni :D ciciket tartsatok a fejemhez ne fegyvert :D Akkor aztán úgy alkotok mint senki más...
süti beállítások módosítása