Ohh de régen volt már hogy erre jártam. Hiányzott mi tagadás, mint egy harmadik láb a hátam közepére. No de annak is meg lenne az előnye mert könnyebben menne a kézenállás. Tudom hogy vagytok még itt páran... és hogy talán olvastok is valamit. Úgyhogy most készüljetek, mesélni fogok. Úgy mint rég...
Szóval nyaralni voltam mert kell ezt is néha, mint villával böködni a bika tökét. Akkor tudod értékelni igazán amikor befejezed, és otthon vagy, életben vagy.
Egy apartmanban volt a szállásunk ami szép és jó mint egy tál eper, de nem is ez a mondandóm lényege hanem a felettünk lakó nyaralók. 50es bácsi bajusszal 50es feleséggel szintén bajusszal és egy 25 körüli csaj. Egy hetet filóztam rajta hogy megkérdezzem itt ki kivel is van... tuti nem a lányuk volt, mert ebben a korban ritkán markolássza az ember a lánya seggét. Bár a vérfertőzés meg ugye jobb hogyha családban marad. Mégiscsak az az egészséges, mint a Leninösszessel súlyzózni. A lényeg a lényegtelenségben hogy egyre furább hangokat lehetett hallani fentről. Ágyakat toltak össze. Na mondom a családon belüli szeretetnek is vannak határai, legalábbis nálam. Aztán ki tudja, ha nem család volt akkor viszont a a csaj fizetett szexuális "tárgy" akarom mondani közalkalmazott aki még arra is hajlandó hogy az öreg papa nyerget rakjon a hátára, ostorral verje a púzóját  miközben a mama Jókai-t olvas fel nekik. Ki tudja... én csak kérdezek. Az emberi elme és lélek bugyrai sötétek mint az a csaj akit majdnem elütöttem ma hazafelé, mert a 4 sávos úton körülnézés nélkül kell átszaladni.
Amúgy a szállásadóink határozottan kedvesek voltak, a háziúr segített biciklit szerelni. Bár volt neki egy határérték feletti McGayver bevitele mert nekiállt az új biciklim alkatrészeit, amiket egy gyárban nagyon ügyesen egybeöntöttek, egy papagájfogóval, majd egy csípőfogóval kettéválasztani. Rólam itt már egy kisebb Niagarányi víz lefolyt a lábamnál lévő lavórokba, amikben kisgyerekek önfeledten vízipisztolyoztak. Na mondom az öreg vagy befejezi most a fékbizbasz tépkedését vagy kettéválasztom őt mint Mózes a tengert. 3 hónapja spórolok a biciklire, gyalog járok még a kocsiig is, erre a bácsi 2 pillanat alatt szétkap olyan alkatrészt amiről azt sem tudtam hogy a fékben benne van. Nemhiába na, 30 év gyári rutin nem ment kárba: orosz technikát megtépted mint hülyegyerek a csipszeszacskót annak nem ártott, a pici magyar alkatrészt megtéped ugrott a garancia meg a vérnyomás az egekbe.
De végül senki nem tett senkin erőszakot, csak néhány fürdőző német a jóízlésen. Na meg én amikor az étteremben az uborkát megkóstoltam lekvárral.
Szóval momentán ennyi... Lesz még jobb is. Itt vagyok.
Az agyhugykő csúnya betegség... évek alatt sem akar elmúlni.