Biciklizés az idegbaj körül

 2011.07.19. 11:15

Mint említettem visszatértem a biciklihez mint Batman a Batmobilhoz. Csak a biciklin mondjuk nem férnek el annyian. Spec Batman meg Robin igen, mivel R. burnyák és közel húzódik a látenslangyi bőrszerkós haverjához, miközben egy kifestett Joker nevű transzit kergetnek...
Nem szaporítom a szót, korábbi drótszamaram Táltos megboldogult, így új biciklit kellett szereznem. Ez meg is történt de azzal nem számoltam hogy ilyen IKEA megoldásokkal operálnak a gyártók. Hát nem tartott sokáig mire összeszereltem, csak egy röpke órácska volt vidámságban, egyáltalán nem idegeskedve. Szóval ha a közelembe jött volna valaki akkor a bicikli villájával eszem ki a szívét.
De igazából nem is ez a probléma, hanem hogy akkor jutott eszembe hogy minek raktam össze? 2 nap és szét kell szednem, mert be kell tenni a kocsiba. Na ez volt egy szép mutatvány!
Az autó egy Suzuki Ignis, a bicikli 26-os. És ebből kellett kettőt bezsúfolni plusz a 2 táska. Úgyhogy a kormánykerék szó szerint egy kerék volt. Bevallom kicsit úgy éreztem magam mint a Terminator. Kívül fém, belül fém ami még kemény is, mindenféle teleszkópok meg csavarok és még az ülésben is szétfolytam.
Aztán megérkeztünk a Balatonhoz, aminek annyira örültem hogy 3 napig rá sem néztem a drótszamarakra. Amikor aztán össze akartam rakni... mondanom sem kell hogy abban nem volt köszönet. Másodszor nehezebb összerakni mint elsőre. Főleg ha kihagysz egy-egy alkatrészt amire csak akkor jössz rá ha már kész vagy.
De még mindig nagyobb sikereket értem el mint a mindenkori magyar hadseregek bármely fronton.
Miután ez megvan jön a biciklitúra. Kellemes az idő, árnyékban 40 fok, nincs szembeszél csak Darth Vader sisakját lefújná a fejéről. Persze első megálló rögtön a benzinkútnál mert a tartós herefonnyasztó júliusban a kerekek leengedtek kicsit. Kerék felfúj, szelepsapka otthagy, mint Szt. Pál az oláhokat. Nekiindultunk végleg az útnak, ami egy 3 km-es emelkedővel kezdődött. Aztán egy 4 km-es másik emelkedővel folytatódott. Ezt nehezítette még a többi biciklis is, akik nem törődtek a forgalom többi részével, csak mentek mint Steve Wonder a vak világba. Egy másfél méter széles úton hál istennek 4en mennek egymás mellett legalább, nehogy más is elférjen. Mintha nem is biciklivel lennének hanem Birodalmi lépegetővel vagy tankkal, erre pedig még a németek sem vetemedtek a világháborúk folyamán. Mert még ők is vonalban közlekedtek!
Szóval a biciklizést semmi más nem nehezíti meg igazán csak a többi biciklis és járókelő. Például volt egy aki babakocsit tolt elém és az istennek nem volt hajlandó félreállni. Vajon ő mire várt? Beugorjak a gyerekhez egy kis tejre? Vagy tegyem stabilabbá a babakocsit plusz két kerékkel?
Aztán voltak akiknek hiába csengetsz, a világért sem voltak hajlandóak arrébb menni. Már én brümmögtem bársonyos bariton hangon hogy cseng cseng a kurvaéletbe menjetek már arrébb mert átmegyek rajtatok!
Szóval ezért éri meg biciklizni nagyon a Balaton körül. Arra számítasz hogy pihensz a nyaralás alatt de a szemed alatt ugráló idegekkel érsz haza, és arra vetemedsz hogy elkezdesz újra írni egy rég elfelejtett blogot...
 

Címkék: mese beszámoló facebook felvilágosítás nevel napi mocsok agyhugykő bazsi mesél

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása