Hát igen, erről az állatfajról is meg kell emlékezni úgy érzem. A Nagy Állathatározó Lexikon, a továbbiakban: ANÁL így hivatkozik rájuk: "csörgő-zörgő, kunyeráló, kedveskedő közben mégis a hátadba kést elhelyező, kutyát a lábtörlődre vizeltető, amikor este aludnál zenét bömböltető és tűsarkúban ugráló személy vagy személyek"
Hol is kezdjem... talán a közvetlen szomszéddal kéne, mivel ő lakik mellettünk. Ez a látszólag kedves, öreg, mosolygós néni, valójában az egyik legidegesítőbb fajta. Mivel az unokái és gyerekei távol laknak tőle, ezért úgy érzi hogy minduntalan gyanútlan kis családommal kell megosztania élete történetét. Ez még nem baj... türelmesek vagyunk. De nem 3 órán át.. Bejön, mert mi hülyék beengedjük, és leül az előtérben ahová a wc is nyílik. Na és akkor próbálj meg egy jóízűt (képletesen) szarni, vagy pislantani. Ha van kaja akkor megkóstolja, a ballagási boroddal együtt amit 8 éve kaptál és azóta is ott rohad a bárszekrényben. Legalább valaki végre megissza, bevallom én nem mertem. Innentől kezdve ő bennfentesnek érzi magát a család ügyeiben, és ezzel egy időben hozzátartozóvá is válik. Ennél a pontnál még van esélyed kidobni, ha csak be nem veti a síró bohóc trükköt. Gondolom ezt nem kell magyarázni, elkezd zokogni mire megesik rajta a szíved és nem mondod hogy menjen megkeresni a macskát aki egészségügyi körútra ment. (pedig nincs is macskánk ugye)
Egy ilyen kedves néni bekopogott hozzám hogy kell neki lakat. Megkérdeztem hogy mi egyebet adhatok még, esetleg egy csikket nyomjon el a szemem alatt, szüljem meg a következő gyerekét, vagy bérleti jogot az ágyamra?
De neki csak a lakatom kellett ami épp a kulcstartón lógott (hála égnek nem a testem...). És ez az a pont ahol már hiába mondod hogy nincs fölösleges lakatod, mert ha nem lenne fölösleges akkor a bicikliden lógna valahol hogy lezárja. Kb annyi esélyem volt mint Szálasynak a Népbíróság előtt.
Na mondom utolsó szalmaszál, mondom hogy nem adhatom oda mert tyúkok ülnek rajta meg megyek én is biciklivel. Erre nem az lett volna az első szava hogy akkor bocsánat a zavarásért, hanem mutassam meg neki a biciklimet, mert hogy az övét valaki "ellopta" és nem találja. Na mondom fele sem tréfa, a kriptaszökevény azt hiszi hogy én vittem el a mamutkergetőjét... Egye fene legyen egy jó napja alapon lekísértem. Megmutattam neki frissen vásárolt alig egy hónapos biciklimet, mire ő meglepődött hogy hát ez nem az. Jéééééééé csoda történt... Baromira meglepődtem volna ha az öregasszony egy terepbiciklivel repeszt bárhová is.
A következő lépés az volt amikor a kocsiját el akarta adni, és valamelyikőnk jöjjön haza délelőtt, mert ő nem lesz otthon, és mutassa meg a vevőnek a kocsit. Gondolhatjátok azóta is jövünk haza a kocsi miatt délelőtt 10kor. Mert egy munkahely már csak ilyen. Ha megkérdezik miért akarsz elmenni ugyan már? Azt rávágod hogy, egy öreg alvadt macskaszagú öregasszony kocsiját akarod eladni... Tuti siker. Kulcs a hónap dolgozója címhez...