A legtipikusabb rossz válasz arra a kérdésre hogy mit csináltok ti itt, valamint ki a főnök? Az volt hogy: "hát mi pedig a veszélyes munkát végezzük" Mondom akkor papíren zí bite, mutassatok valamit a kezeteken, fejeteken, egyéb helyen amire tudok elismerően biccenteni. Erre mutatta a kolléga az ujját amire kesztyű és tekintet nélkül rávágott egy állati nagyot. Tényleg elismerően biccentettem, mert ilyen kék dolgot ritkán látni.
Lépjünk tovább, kivizsgálom... Valami a zaj ellen? A másik kolléga elővett a fiókból egy bontatlan csomagolású füldugót. Ekkor már nem csak a szemeim lángoltak.
A kedves jó Istenre kértem őket hogy mutassanak valami szabályosat és akkor mindannyian megtarthatjuk a munkánkat és még talán életben is maradunk. Erre olyan pánikba estek hogy az egyikőjük felrúgott egy vödröt amiből szemmel láthatóan valami fekete olajféle folyt ki. Mondom a mocsári szörny ezentúl nem él velünk, vagy mi volt a vödörben? Hát mi lett volna.. Tűzoltó olaj! 
Megjegyezném hogy a csendes sírás ilyenkor nem viszi előrébb az ügyet, a hangos röhögés sem. Úgy semmisültem meg meg Pompei anno domini.
Innen már csak egy kis egészen kis ugrást jelentene lelépni önként egy felhőkarcoló tetejéről, amikor megkérdezed: ki a főnök itt, hol találom a szentemet? Há, eeement cigizni, jár a 5 perc.