Egyszer már értekeztem Warhammer témában, most megteszem újra. Ki is festem a kis figurákat a játékhoz, mert ez kell a lelki békém eléréséhez. Sokszor ez nem megy egyszerűen, mert:
- jönnek a gyerekek: - Apa mit csinálsz? Segítek! Jó festék, fessél zöldet, az a kedvencem! Bocsi, kiborult, nem én voltam!
- jön a feleségem: - le kéne nyírni a füvet, el kéne menni boltba, sötétben nézzük ezt a filmet, most én festek
- nyuszis társas...
- Nuln oil. Ez egy festék fantázianeve amire gondosan vigyáz mindenki, mert nagyon folyik. Egy pillanatra nem nézel oda és már a földön, széken, lovon, ahol éppen ülsz, alattad van. Sebaj... le lehet törölni. Aztán ahogy törlöd észreveszed hogy még folyik. A könyöködön. Letörlöd és morogsz. Aztán azt veszed észre hogy asztalon még van és a kezeddel haragból letörlöd. Igen ám, de a kezeden is volt még. Úgyhogy gyakorlatilag lett egy olaj színű asztalod.
Az előbbi felfordulást eltakarítottad, kezdődhet a festés! Veszel egy ecsetet, belemártod a festékbe és kiborul a Nuln oil. Folyamat újra indul, bár nem érted igazán hogy az a fos miért borult ki újra. Aztán óvatosan arrébb rakod, el a kezed ügyéből. Teszel egy ecsetvonást, majd győzelmesen megmutatod a feleségednek, aki ennyit kérdez:
A múltkor nem ugyanilyen volt? Mit kell rajta nézni?
Gondolkodsz a váláson, majd leteszed a figurát és kidöntöd vele újra a Nuln oil-t. Itt már bassza meg mindenki, főleg a festékgyártó. Teszel mégegy ecsetvonást és újra megmutatod hogy na látod már?
Igen!!! Az a kék!
Igen, az zöld és az előbb azt kellett volna látni.
Itt kapod el az éppen boruló Nuln Oil-t, viszont a festett figura leesik.
Itt jössz rá hogy nem ér ennyit az egész, a maradék Nuln oil-t kilocsolod a figura köré és meggyújtod. Aztán rájössz hogy az akril nem ég.
