Nem a "zenekar", bár az is meg tud ütni mint a pálinka a sivatagban. Épp egy MH szervezte kiránduláson vettünk részt, a mélységes Délen, hol nem várt ránk a civilizáció túl sok vívmánya, pl a csendben, egyedül szarás. Ellenben sok-sok séta a jó levegőn, konzerv-konzervvel hányásig. És ha már meguntuk a konzervet ehettük éppen azt is ami benne volt.

Éjszakai hosszú sétákon elkísért minket a főnökök aggódása, szárnyakat adott a jóindulat. De a lényeg hogy a társaság nem volt rossz. Sokat beszélgettünk, néztünk csendben a sötétet, futottunk az élővilág megtermettebb és agresszívabb tagjai elől. Áztunk aztán ha már eleget áztunk akkor fáztunk is egy kicsit. De amikor a hazánkra gondoltunk, felderült a szívünk... ja nem, ez valami musical lesz azt hiszem. Zene állj! Mondom állj!

Isteni érzés volt az évszaknak megfelelő öltözetben (köszönöm Decathlon) túrázni járni a Duna mellett. Gyakran találkoztunk külföldiekkel is, de ez egy más történet. 
Az egyetlen dolog ami véletlenül életben tartott minket az a koffein. Egy kedves kollégám mindenhova viszi a kotyogósát, gödröt ásunk és ha beszarsz, itt akkor is kávé lesz. Páran féltek az ellenőrzéstől, erre a rutinos róka ennyit kérdez:

Gondolod hogy van friss kávéjuk? Na, nekem van.

És igaza lett. Aztán volt egy másik kolléga ő feltalálta a 6 órás kávét. Nem mondta el mi van benne, csak kérdezte kérek-e? Há hogyne kérnék báttya! Reagáltam le a helyzetet. Feketén? Persze... Urizálunk az erdő közepén, hominak nézel? Hát ő adott egyet, hogy jólvan Te tudod... Én megittam húzóra, sietésben voltam, mert várt a séta.
Ahogy leért, rögtön kávéipari bűncselekménynek minősítettem, és görcsberándult segglyukkal kérdeztem hogy mi volt ez?
Hát ez egy kávé volt, ami 4 féle keverékből állt, és a már lefőtt kávét mégegyszer lefőzték. kb így éreztem magam:

Az egy dolog hogy úgy éreztem nem fogok pislogni többet az életben és az összes támadó menyétet meg borzot magamévá teszem, de ahogy végeztem a napi sétával, egyszerűen nem kellett aludnom. Soha. Többé.