2013-ban szolgálati úton jártunk a mesés lengyel tengerparton. Azon túl jogy barátságos volt mindenki, nagy barátságokat nem tudtunk kötni mivel mi viszonylag jól beszéltünk angolul, németül (így nem akartak megszólalni), aztán az öreg szaki próbálta az oroszt (kevésen múlt az életben maradásunk ezen a ponton), a helyiek meg tűrhetően beszélték a lengyelt. De nem ijedtünk meg, mert nem vagyunk azok a fajták... és a nemzetközi egyezményes jelek segítségével kiderült hogy van vodkájuk és véletlenül mi is vittünk. Nagyjából 30 perc után perfekt lengyelek lettünk:

- Tak?

- Tak, tak...

- Tak mozsna.

- Tak, kurwa zszvawyczek zszszszsz tak.

A félelmetes hogy mindenki érteni vélte. Ezzel a nyelvtudással felvértezve azért talán nagy dolgokat nem kellett véghezvinnünk Ustka kellős közepén...

A buszunk 17:30-kor indult a szállásra. Aki nincs ott a buszon az marad huhogni a lengyelekkel. Annyira elbambultjnk a városban, szép tényleg... 17:27-kor vettük észre mennyi az idő. Kapát, kaszát félre, futás. 17:28 kis barátunk megáll, megfordul. Távolodva kiabálunk hogy mi van. 

Hát nekem még nagyon sok dolgom van.

És elindult a másik irányba. Elképzelni nem tudtuk hogy mi dolga lehet bárkinek egy idegen város közepén amikor. 2 perc múlva indul a busza, nem beszél semmilyen nyelven, pénz sincs nála és nincs helyismerete.