Az építkezésünk egyik legkényesebb pontja a konyhabútor volt. Feleségem elképzelt egy konyhabútort és köré építtettünk egy házat. Már a konyhabútor köré. 

Nehéz volt megtalálni a megfelelő iparost a bútor elkészítéséhez. Nem árulok el titkot, nekünk, nem sikerült. A tervező ember lerázós volt amikor megtudta mennyit szánunk a bútorra. Pedig shemmel egész jól látható összeg volt. Távolról is. Nagy nehezen megcsinálta amit kértünk, jelzett a szakinak hogy gyártsa, hozza, szerelje. 

Nagy nehezen megtörténtek ezek a műveletek. Beszerelte a csapot és elment. Nyitnám az ablakot... De csak nyitnám mert nem lehet a csaptól. 

Szakikám gyere vissza, csináld meg.

Hát az nem olyan egyszerű. Nem érek rá, nincs alkatrész sem.

Rendeld meg. Szeretném az ablakot kinyitni.

Jövő héten megyek.

Nagy titkot nem árulok el, nem jött. És megint és megint nem. Egy hónap után meguntuk, vettünk mindent, megcsináltuk. A csaptelepet meg a többi szart bevittük a zervező irodájába, ahol véletlenül ügyfelet fogadott.

Elhoztuk a szart amit csináltak.

De szólhattak volna előre és adok időpontot.

Itt a számlánk másolata, számlaszám, utaljanak egy héten belül. 

Aztán a fiókok elkezdtek a kezemben maradni, fogantyúk letörtek...

Aztán jött az ablak. Törötten beszerelték. Hívom a jóembert, semmiről nem tud, biztos mi törtük meg. Nem voltam nyugodt. Kulccsunk sem volt még a házhoz, a kivitelező nélkül bemenni sem tudtunk. Nagy nehezen kijött az ablakos. Hű, akkor garanciában cseréljük a nagyot, a kicsi meg úgysem látszik. Levegőt nem kaptam. Itt már éreztem hogy ez nehéz lesz. Hetente hívtam és hetente volt kifogás. 9 hónap után jöttek kicserélni. 9 kibaszott hónap és fenyegetőzés a fogyasztóvédelemmel kellett hozzá.

Megjöttek, várták a konfettit, a fanfárokat a kávét meg a teát. Mondanom sem kell ugye hogy nem voltam szomjas, de azért a hidegre való tekintettel bevertem előttük egy kávét és egy teát.