Rohanó világunkban minden amit teszünk, látunk, érzünk, kukink kupakjával megérintünk, veszélyek garmadáját hordozza magával. Azt még könnyen befogadja az ember hogy a konnektrorba ne dugd bele mert megráz, vagy a faragóba ne dugd bele az ujjad kihegyezni, mert onnantól kezdve pirossal fogsz tudni csak színezni. De nem csak azok a dolgok jelenthetnek veszélyt amibe valaminket bele tudjuk dugni. Hanem az is amit beviszünk a szervezetünkbe.
Itt felcsillanhatnak a szemek hogy egy tál zsírba is bele lehet lógatni, vagy azt is lehet síkosítónak használni hogy lovagunk jobban csússzon.
Az amúgy még mindig vita tárgya hogy a zsír bevitele káros e, ha igen akkor mennyire. Egyet tudok ajánlani:
Ne egyé' zsírosbödöntöt! Tuudom többnyire szép piros, mint az érett alma, de nem az, ne edd meg!
Nem hiába veszélyesek ezek az ételek... Ki tudja melyik sarok mögött leselkedik rám orvul egy doboz édesítő hogy rám ijesszen, leforrázzam magam és nevessen. Szóval veszélyes, mint a kispalytija a cukor. A cukor lesben áll minden magyar speizban és feni a kést hogy na most nem figyel a köcsög, kinyírom csendben, csak rakjon a kávéba ha mer!
Szerény véleményem szerint, amit bér senki nem kérdezett de megosztok (korábban említettem hogy 10 000 000 virológus, biológus, focista, edző, orvos, ügyvéd, stb... országa vagyunk):
MI LENNE HA A SZÁJBAVERT EGYENSÚLYT AKARNÁNK ELÉRNI ÉS NEM ELMENNI FOLYTON VALAMI IDIÓTA VÉGLET FELÉ A DIVAT MIATT?
Szóval legyél tudós (igen a tudósok nem specializálódnak szakterületük szerint semmire, csak alle zusammen: tudósok...) és tégy valami hasznosat, járj a dolog végére. Addig meg ne beszéljünk faszságokat...
