Mert hogy kettő élőlény is megjósolta a végeredményt ám! És nem is akárkik! Dabzs, dabzs, dabzs: Csigusz és Pataki Attila! A csiga a magyarok győzelmét jósolta, Attis pedig a portugálokét. Azóta persze már mind tudjuk hogy mindketten tévedtek, illetve részben. Najó nem, a csigusz teljesen. Sót rá, fazékba vele, tűz begyújt meg minden. Képzeljük csak el mindez milyen fura lenne Attilával... A csiga a mi győzelmünket jósolta egyébként. Attis pedig egy bátor 2:1 a portugáloknak meccset.
Az hogy végül is nem ez lett az eredmény arról nem ők tehetnek, hanem a plejádi űrutazók valószínűleg besegítettek a kívánt végkimenetelbe. Pedig egy morci Ronaldót megnéztem volna nah...
Arról nem is beszélve ha az embernek gyerekei vannak, mindjárt mondjuk kettő is, akkor nem nagyon kell izgulnia az eredményen. Az az egyetlen dolog amire nem fog odafigyelni, de meccs közben kiválóan fésül Barbit, épít jenga tornyot, pörög fejen és pöcsön egyszerre úgy hogy hajat fon szimultán, bármennyire trenírozta őket hogy most bizony szurkolunk. Itt nincs ám olyan mint 50-60-as években, hogy durr egy pofon és csend van. Nem segített a frissen pattogatott kukorica, a Kubu, se semmi. A végeredményről lemaradtam, csak azt tudom hogy a csigának nem lett igaza, ezért pedig mivel róla van szó, nyálka bosszút állunk, nem vérbosszút.
Mellesleg nem gondoltam hogy nyerünk, a válogatott jó, de a családtagjaikat pincében erőszakolókkal, a csigaevés közben is büdösökkel és a Spanyolok csóró változataival sajnos nem vagyunk egy szinten. 

Mellesleg és nem mellesleg, ettől a csapatunknak ugyanúgy fogunk szurkolni csak nem a gyerekekkel, nem kérdezzük meg a csigát se Pataki Attist.
És a vereségért, meg a focink helyzetéért ki a felelős?