5 évig laktunk Győr egyik legforgalmasabb, legelvetemültebb városrészében, egy panelházban. Rendszeresen jártak a mentők, tűzoltók és a rendőrök. A mentők nem csak a tömbhöz jöttek, csak rendszeresen arra jártak. Elegünk lett, elköltöztünk. Egy mentősnek mégse mondja az ember azt hogy figyu báttya, aztán csendben szirénázd a motorost akinek a járókerettel átszúrták a tüdejét, meg különben is haldokoljon csendben... és Marzsinéni hogy megy haza a járókeret nélül? A farhátra mégsem lehet támaszkodni...
Gondoltunk egy merészet, mondtam hogy hinnye annyuk, megyünk falura lakni... Ezt nem negálta mint a jó ötleteim többségét. Össze is pakoltunk 3 éve, azt mondtuk kapjátok bé és velünk nem szúrtok ki.
Prezent déjz: már egészen megszoktuk itt, szeretünk itt lakni. Legalábbis épp erről beszéltünk amikor zárt ajtón, ablakon keresztül meghallottuk hogy cirip-cirip. Nem tudtuk mire vélni... Mi lenni városi, városi nem ismerni környezet, a hús a boltban terem, a növény az meg mi az. Szóval cirip-cirip. Kimentem, sehol semmi. Körbejárok és meglátok egy lukat a "pázsiton" amit én a tulajdon két dolgos, szép, arányos körmű, enyhén sebhelyes kezemmel ültettem. A lukból mint egy nem normális jön ki a ciripelés... Utánanéztem a növényhatározóban, ez nem ehető, minden bizonnyal egy tücsökről van szó. A tücsköt nem bántjuk. Megmutatjuk a gyerekeknek akik elnevezik Csápinak és Csápi velünk lakik onnantól kezdve. Potom másfél hónapig még nappal is nyomta. Gondoltam hogy rakok ki magamról egy fényképet neki hogy megijedjen és elhalgasson. De nem jött be... Mindenesetre a szomszédok csodálkoznak hogy bírok ennyit a kertben lenni.
Telt múlt az idő, elfogadtam a tényállást, ha velünk él, akkor velünk él... Nekiálltam a szerszámtároló festésének és még akkor is nyomta. Kimostam az ecsetet és befutottam valamiért a házba. Akkor jutott eszembe hogy ez meg jój megissza azt a löttyöt, mutálódik nekem, nem lukat csinál hanem krátert, lesznek olyan karjai mint Dwayne Johnsonnak, a ciripelése meg konkrétan erősítőről fog szólni. Rohantam ki fejvesztve, elpakoltam gyorsan és csend lett. Soha nem derült ki mi okozta de nincs tücskünk azóta. Már hiányzik. 
A szomszédba viszont beköltözött egy gyanúsan közel hozzánk...