A mi családunk nagy. Az adott korszaknak megfelelően dédszüleimnek apai-nagyanyai ágon 9 gyermeke volt és ehhez mérten nem unalmas élete. Szeretem a gyerekeket, de azért még a titániummal borított bálamadzagból álló idegeimet is kikezdené.
Szóval évente a még élő testvérek (3), és a leszármazottai a többinek összegyűlnek és buliznak egyet. Nem tudok eleget ezekről az alkalmakról, mert az elsőnél elment kissé az életkedvem.

Történt ugyanis hogy senki nem szólt hogy náluk higított hígfosás és hányás járvány van, amin ők ugyan átestek, de szívesen megoldják hogy immunis legyek én is a dologra. Úgyhogy nagyjából 70-100 közötti embermennyiség csókolgatott végig, szapora ölelgetések és kézfogások közepette. Én meg amiatt aggódtam hogy nemrég náthás voltam és nehogy átadjam... Na, ők nem kapták el tőlem, úgyhogy végül is siker.
Elkezdődött a rendezvény, táncol mindenki, a legöregebbeket megkoszorúzták, aztán brékversenyt tartottak. Nem vagyok egy ügyes táncos, de fejenpörögni kimondottan ügyesen tudok. Ekkor hála a Magyarok Istenének elkezdődött az evés rész. 
Na, innen kezdődött a kálváriám. Itt fordult egyet a gyomrom, majd egy távolugró univerzumbajnok tempójával és szökelléseivel haladtam a wc-re, út közben valami Usain Boltot is lehagytam. Kiabált hogy valami virágakármi tartó, de akkor pont nem érdekelt hogy mit csinál a növényeivel. Egy meteor erősségével csapódtam a toalettre. Walter Closet a WC feltalálója biztos nem gondolt ekkora igénybevételre. Lényegében a leves átesett rajtam, pedig az emberi bél nem rövid. Tom Cruise is egy ilyen bélbarlangban él. Úgy éreztem megmaradok, ezért kimentem. Ebben a pillanatban bingottam egyet. Igen ez a fing és a böfögés egyszerre. Gondoltam jelzek a feleségemnek hogy:

Kettétört nyíl, Berlin elesett, a Halálcsillag felrobbant.

Menekültem. Az mentett meg hogy ültem a kocsiban és sima volt az út. Visszaértünk a szállásra ahol egy jóleső hányással rúgtam be az ajtót. Nincs menekvés ha én megyek vendégségbe! Tudom ajánlani mindenkinek! Menj el egy rokonhoz, fosd tele a wc-t és fetrengj a folyosón a hányásodban miután elcsúsztál benne. Aztán hányj tovább. Aztán ha megnyugodnál hogy vége és megkönnyebbülten nézel az akkor még jegyesedre, próbálsz mosolyogni... Viszont hirtelen hánysz tovább és végső megaláztatásképp felböfögsz egy májgombócot. Így van. Egy májgombócot, pedig azt bizonyítottan nem ettél. És ettől a gondolattól hánysz tovább békésen mintha csap lenne a szád helyén. Aznap nem volt szex. Olyan vékonyra és szikkadtra hánytam és fostam magam mint egy ropi. Aztán másnap vezetsz 160 km-t hazáig és nagymamád a hátsó ülésről megjegyzi:

Ne kanyarogj ennyire és akkor talán nem hányunk mi is!

Azóta ha ilyen buli van, nem engem keresnek.