Igen, visszatértem hozzájuk, megérintett az előző számuk is, amikor a tengerparton nyitogattak a semmibe néző zsalugátereket. Sokat tanultam belőle. Főleg spanyolul, viszont nem nagyon bírok már ketchupra nézni.Miért nem bírták a majonézt névnek választani... azt amúgy sem szeretem.

Tingli-tangli gitáros kezdés után feltűnik egy akkora sarkú cipő... ha ezt akarják felvenni már napokkal előtte el kell indulni hogy felérjenek a csúcsára. Akkoriban napi szinten történtek ilyen balesetek hogy nők estek le a magasból és haltak szörnyet és ez a Las Ketchup hibája! Majdnem kihalt miattuk az emberiség...
Merész a folytatás is amúgy. Egy csaj vezet, a többi meg telleget az út szélén mint a ki sem mondom mik, inkább megyek a sarokba... Miután mindhárman a kocsiban ülnek, elkezdenek sipítani fejhangon, nekem meg rezegni kezd a fogtömésem. Közben fúj a szél és fújja a hajukat. Igen szeles vidék lehet ez, a kocsiban és az út mellett is fújja. Bekötve persze senki nincs. Na nembaj, majd ha a kamion átmegy rajtuk, legalább szép lesz a hajuk. Közben durvul a vihar, mert ha énekelnek és mutogatnak hozzá mint egy jeltolmács amikor hadarni akar, a hajzatuk mindenbe is belelóg. Amúgy abban a cabrio bogárban ahogy bekötés nélkül furikáznak és kilógnak a szélvédő felett... kinyitják a szájukat... és énekelni kezdenek... a hangjukat hogy a vérben nem viszi el a szél? Meg ha már itt tartunk... az utat figyelni nem kéne babáim?
Még egy apróság. Hova a bánatos jó életbe mennek. Hogy jutottak el amúgy a pusztába, miért pont ott tetették le magukat, táska nem volt náluk szóval hogy öltöztek át? 
1:45-ig nem hangzik el hogy corazon. Itt nagy lehet a baj...