Nem könnyű az élet ha rád kerül a sor a boltba menésben. Én már tanultam az eddigiekből és úgy gondoltam hogy viszem magammal a fiamat aki élő pajzsként kiválóan fog funkcionálni, gyakorlatilag érinthetetlenek leszünk. Aki meg így is hülye, arra kinyújtja a nyelvét. Odafelé már keményre metálzenéltük magunkat a kocsiban, csak kisfiam a szerepben maradt és onnantól hörgött mindenkire. Hiába nyugtattam mindenkit hogy nem harap, csak ő most éppen kemény mint a Barátok Közt vége, mert kecskeáldozó metált hallgattunk. Azt pedig hogy "vért-vért" csak azért kiabálja mert véres kása lesz az ebéd, mit kell mindenen kiakadni. 
Beültettem a bevásárlókocsiba, kicsit nehezen ment bele a lába, de egy kis erő csodákra képes ahol az ész nem. Be is libbentünk zöldségeket venni, mondanom sem kell a felvett paradicsomfürt gyakorlatilag szétrobbant a kezemben, minden szétgurult, az egyik ráadásul eltalált valakit. Nem volt mit tenni halkan suttogtam egy bocsánatot a fél boltnak... Tehát jól látszik hogy magamnak csinálom a problémát, nem az volt a baj hogy az a fürt annyira száraz volt, hogy egy múmia hozzá képest egy pohár limonádé. Szívószállal. Kis esernyővel. Ebből nem engedek. 
Ahogy ballagunk tovább, hirtelen egy vad nagypapa és kedves felesége vágódik elénk. Nem azt mondom hogy belöktek a pultba de még kicsit köpködöm a bio kölest. Tudatosan vásároltak ami díjazandó, mindent vettek ami bio, búzaliszt, zöldség, Kőbányai, édesítő. Kicsit nehéz volt őket kikerülni mert éppen kánkánoztak a folyosó közepén, de mondtam fiamnak hogy kerülünk mi, legyünk urak. A másik sorból eléjük vágtunk és ez akkora hiba volt legalább mint egy orrszarvú heréjét megcsikizni egy acélbetétes bakanccsal. Onnantól jöttek utánunk és a bevásárlókocsijuk, jellemzően 3 centire tolták tőlem. Gondoltam hogy beülök hozzájuk a kocsiba, de a fiamat nem hagyhattam egyedül. Még mindig hörgött... senki nem tolta volna ha én nem. Ő ilyen lopásbiztos gyerek. 
Szóval ilyen Spar Forma 1-be kezdtünk, csak arra hagytak időt hogy lesöpörjek minden polcot gondolkodás nélkül. Én meg úgy voltam vele:

IGEEEEEEENNNNN????!?!?!?! Követtek mocskok mindenhova? Mindent jól lesöpörtem a polcokról, egérszart, kiömlött gabonafélét és láttam rajtuk hogy nő a fejük a méregtől mert azt az egérszart ők akarták.

Na jó nem, azt vegyék meg ők, aztán egyik fordulóban leráztuk őket. Csalárd módon elindultam a szalámik felé és amikor láttam hogy ők is, jól nem arra mentem. Szalámit ugyan nem ettünk reggelire de megérte, elégedetten csaptunk össze fiammal és elindultunk a pénztárhoz. Kielégülve beálltam a sorba, egyszer csak egy lökést érzek hátulról. Na mondom most elveszik amit nem adnék a világ minden kincséért sem, kriminalizálnak meg minden, innentől csak buggyantani fogok tudni... Aztán újabb lökés. Ennek a fele sem tréfa... Hátranézek... Az öregek utólértek. Onnantól kezdve löködtek végig, ha nem a kocsival akkor a saját testükkel. Welcome to Hungary...