Fiatal voltam, kellett a pénz, beálltam hát katonának. De más is érezte ezt a fajta hívást, azaz nem volt kedve éhenhalni. Viszont úgy érezték többen hogy egy Mester fokozat összejöhet az OKJ-s katonaképzés, Emberhalál, de lassan szakán. Amikor elvégezték, megjelentek az ifjú, csillogó üvegszemű fiatalok nálunk és keresték hogy na itt most kit kell letömeggyilkoni. Mert ők ezért jöttek. Adtunk rögtön a kedélyeknek, kihasználtuk agresszivitásukban rejlő lelkesedésüket és mindkettőt leültettük egy padra azzal hogy:

- Na, mára annyi dolgotok van hogy ne mozduljatok, abból nem lesz baj, aztán ha mi öreg katonák végeztünk, majd jól leb@szarintunk hogy miért nem csináltok semmit.
- De, mi is...
- NEM.

És így is történt. Aztán összebarátkoztunk szépen lassan, mert jófejek voltak, nekik meg nem volt más választásuk mint jóban lenni velünk. Teltek, múltak az évek és összeértünk, mint a cefrének való szilva. 
Újabb tézisem: olyan hogy finom pálinka, olyan nincs. Az nem egy kiválóságot jelez ha érzed benne a gyümölcs ízét, hanem egy véletlent, hogy nincs benne elég alkohol. Az emberek meg lögybölik a kis pohárban és csücsörítő, pornós arccal arra gondolnak hogy mit hazudjak hogy a kínáló elhigyje, ez most tényleg jól esett, a f@szé nem beszéltünk össze a többiekkel... Miből van ez egyáltalán? Falábból.. Szóval nem, finom pálinka nincs, de mi ennek ellenére isszuk mintha nem lenne holnap.
Vissza a tárgyhoz... Összecsiszolódás megvolt. Innentől egyenes út vezetett odáig ha megnősülünk akkor egymás esküvőjére járunk majd kardozni. Így jutottunk el Szombathelyre, ahol szar van a táblán (megkérdeztem, az tényleg szar volt) és rendkívül rossz szóvicceket találnak ki a helyiek a város nevével:
"Mortal már Kombathelyen?" 
Amikor először hallottam majdnem félrenyeltem a bűnrossz pálinkát is, amiről később megesküdtem hogy ilyen finomat még nem ittam. Összebeszéltünk hogy a kardos csapat együtt érkezik meg a városba, kivétel egy ember aki motorral jön. Jött is vele, majd dilemma elé állította az élet. Megbeszéltük hogy a nászajándékot 500-asokban adjuk, 7 kardos esetében az jó sok 500-as. Mi meg majd jól röhögünk. A motorból viszont kifogyott az üzemanyag, így tankolni kellett kb félúton. Emberünk kemény volt, megtankolt, viszont hozzá kellett nyúlnia az 500-asokhoz. Mivel az esküvő kezdete előtt fél órával érkezett, ezért a szálló folyosóján rohangálva leszólított majdnem mindenkit hogy adjanak neki pénzt. Mi már lejátszottuk a helyszínen a Zorrót meg a 3 muskétást, amikor még nem volt meg a pénz. Mondtuk hogy segáz... öltözz inkább, mert elkésünk, majd megmondjuk a párnak hogy TE nem szereted őket. Duzzogva elvonult átöltözni, amikor pedig megjelent, egy cápa vigyora fagyott az arcunkra. Egy olyan barna cipőt vett fel, mintha fehér zoknira rákentek volna egy adag kutyaszart. De hígat. Gyönyörű volt. Ez volt a csajozós cipője... Nem tudom milyen csajokat remélt ezzel összeszedni, de ennél kb az is jobb lett volna ha mezítláb van. 
Na, de megtörtént az esküvő aktusta, fényképezkedés meg minden, a virító fosszínű cipővel, aztán visszamentünk a szállásra bulizni. Amire odaértünk már feldíszítették a helyet, hatalmas tábla hirdette hogy a pár "Tibi & Anita". Csak egy volt a baj... Nem így hívták őket.