Volt nekünk egyszer régen egy Mókás nevű kutyánk, akit a menhelyről hoztunk el. Neki annyira betépett ábrázata volt, mint egy átlag füvesnek egy Tescos zacskónyi fű eltolása után. Őszintén mondom jó kutya volt, csak valahogy mindig láb alatt volt és baromi büdöseket púzott. Legtöbbször ezt az ebédlőasztal alatt tette, amikor mindannyian éppen ettünk. Nem mondom hogy tényleg nagyon kellemetlen volt, de a fém kanál megolvadt tőle a kezemben, a leves pedig  megkocsonyásodott... Innen egyenes út vezetett ahhoz hogy Mókás egyedül karácsonyozzon a teraszon egy picit. Szomorúan ment ki, még én is megkönnyeztem. A fingszagot amit bent hagyott. Lenyugodott a zúgolódó tömeg, felhangzott a jellegzetes horkolás kintről. Próbáltunk volna beszélgetni, de elnyomta a horkolás a szavunkat és a maradványgáz néhányakba belefolytotta még a szót, heves könnyezések közepette. Aztán egyszer csak, csend lett és lélegezhető levegő. Annyira megörültünk hogy fel sem tűnt hogy baj lehet.... Aztán kinézett valaki egy kis süteményért. Hát az már akkor múltidőbe lett téve Mókás által. Goethe fanatikusoknak, er hat das gegessen. Bevallom én nem szeretem Goethet, nem rajzolt szépeket. És nem csak hogy a sütiket megette, a levest és az olajat is, ami hűlni lett kirakva. Éreztük hogy itt egy időzített bomba lett beindítva, itt valaki fosni fog. Még a fülén át is. Keményen. Nagyon folyósat. De tudtam hogy Mókás egy jó kutya, tudja az illemet. Ha ki kellennie újra, jelezni fog. Aha. Elmentek a vendégek, becsukódott az ajtó... A csattanó zajra a kutya megijedt, és fingott egyet. Nem volt visszaút, egy olyan kölcsönhatás sorozat indult be hogy hihetetlen. Futott a teraszajtó felé, közben fosott, olajat persze, amin elcsúszott és elkezdett hányni is. Azt hittem a kétoldali nyomástól szegény kutya a levegőbe emelkedve kezd pörögni... Amennyivel a fosszél előre hajtotta, annyival a hányáshuzat hátra tolta. Aztán nagy nehezen kisegítettük a levegőre szegényt. Itt elnyúlt, lenyugodott. Életben maradt, de két napig nem kért enni. Mindenestre onnantól kezdve kint lehetett hagyni bármilyen ételellel...