Egy időben kis barátaimmal népi sportot űztünk abból, ki tudja a Másikat jobban megszivatni. Na, nem azért mert a munka unalmas lett volna, ezt közben is lehetett csinálni. Tömeggyilkolás közben egy kis agymunka. Nekünk is kellett a kikapcs. Ezekben a pillanatokban született meg például a titkos hely. Egy kis barátunk évekig kereste, mi meg minden élethelyzetben amikor találkoztunk vele, nem mulasztottuk el megjegyezni hogy pont onnan jövünk. Úgyhogy, onnantól kezdve lelkesen követett minket mindenhova. Még dolgozni is. Ő később új beosztást keresett magának egy másik városban. Ahonnan visszaküldték hogy csináljatok vele amit akartok... Úgyhogy innentől kezdve a következő logikus pontnak tűnt belső telefonon felhívni, hogy hát ez meg ez vagyok, személyügyi akármi, kap egy lehetőséget még. Mondanom sem kell nem volt boldog amikor megtudta az igazat. Ez pl szemétség volt. Talán... Kicsit visszább vettünk a lendületből, ezért beszerveztünk egy alezredesi rendfokozatban lévő parancsnokot, hogy hívja már fel egy másik kollégánkat hogy áthelyezik. Szegény ember, helyben leadott 10 kg-ot csak fejről, ájuldozott. Visszagondolva lehet, ez is tetűség volt... Itt állítottak le minket, hogy ügyesek vagytok, a főtisztek is jót kacagtak. Inkább hagyjátok abba. Innentől kezdve, már csak kicsiben ment a dolog, volt aki fél évig úgy tudta létezik egy Lambéria nevű ország, volt aki mai napig nem biztos benne hogy Hófehérkével valójában hat vagy hét törpe volt, mert Kuka egy siket-néma embergyerek akit kiraktak az erdőbe, volt aki hónapokig hitt a spupúl nevű labdajátékban (family guy) és van az az ember aki nem volt abban biztos, létezik e a mezei makkond, közönséges nevén: f@szorrú vakondok, ami egy rábaközi mitológiai lény. Az emberek idegrendszerét eszi. De hogy kedvesek legyünk, tudtunk emelni a téten. Egy buli után kis társunk azzal a tudattal lett gazdagabb hogy az egyik közvetlen főnököt megdobta egy műanyag székkel, a másik vezetőnktől pedig megkérdezte: mi van te pösze geci? Az hogy nem ugrott ezek után a Dunába... Puszta véletlen műve. 2x már kifogtuk. Legutolsó ami beugrik... Meghalt Bajor Imre. Egy kollégánknak kedvence volt talán... Reggel a feladatok kiosztásánál pedig elhangzott, 1 embert kell adnunk temetésre díszelegni, pont ő lesz az, a helyőrségkommendáns majd keresi. Így is lett, kedves barátom telefonja már csörgött is, Bajor Imre temetésére kell mennie. Itt már csak rám nézett, elsuttogta hogy na, most meghalsz. Nem sikerült, még élek...