Pár évvel ezelőtt, a vezetőink, abban az élményben és kitüntetésben részeltettek hogy beírattak katonai alap angol nyelvtanfolyamra. Akkor még nem sejtette senki hogy mit indítanak el ezzel, de erre később térek ki. 
Szóval szeptember 1-el beültem az iskolapadba és vártam a tanítónénit. Aki kisvártatva meg is érkezett és rögtön angolul kommunikált. Végül is angol óráról volt szó, de rajtam nem fogott ki. Ekkor már erősen fel voltam vérteződve odafigyelés ellen, úgyhogy intenzív meditálással kezdtem az órát. Egyébként ez később derült ki, de délelőtt 10-ig kár hozzám szólni, kérdezni, akárhogy jelezni. Ezt mindenki tudomásul vette, hogy van itt egy hülye, ez fog elsőnek megbukni. Na ez nem jött be, amikor felriadtam délelőtt 10 körül, már harcra készen álltam. Kiderült hogy még angolul is tudok, amin páran meglepődtek és kérték hogy írjak nekik leckét. Az első 3 ember után aki pórul járt ezzel, nem kértek meg többet. Pedig szerintem isteni tankokat rajzoltam a könyveikbe. Itt egyeztünk meg abban, hogy segítek szívesen, de az én tudásom a saját könyveimbe kerül. Majd egyszer, ha a tankok és repcsik rajzolását befejeztem. Sokszor unatkoztam az órán és ezek a mocskok azóta is röhögnek hogy nem láttam, hogy a kinyitott könyvem lelóg a padról és simán rákönyököltem. Stabil volt mint a magyar Forint. Volt aki erről írt később fogalmazást hogy a szemeim hogy elkerekedtek miközben lezúgtam az asztalról.
Később megoldásra került egy évtizedes rejtély is. Volt egy kolléga aki diplomata táskával mászkált mindenhova. Többen találgattuk mi lehet benne, fontos iratok, rakéta indítókódok, levél Hruscsovnak? Szünetben feldobta a padra, kinyitotta, kivett belőle egy almát, egy kolbászt, egy szendvicset és egy Metro újságot. Egy világ dőlt bennem össze, hazugságnak éreztem az életet és innentől egy darabig csak németül kommunikáltam. 
Néhányszor sikerült a tanárnőt is megríkatni, egészen Jokeresre vagy hollósra folyt a sminke a nevetéstől. Aztán eljött a vizsga napja is Pesten. Írjuk az írásbelit, hát végeztem nem egészen 5 földi perc alatt és 3 óránk volt rá. Szidtam magamban a kurvaeget is hogy mit fogok csinálni, legalább egy sudokut hoztam volna. Ekkor egy lágy érintést éreztem a vállamon. Lenéztem a plafonról az érintés gazdájára:
- Baj van? - kérdezte.
- Öööö, nem, végeztem.
- VÉGZETT?????!!!!
- Végeztem.
- Nézze át akkor!
- Átnéztem már.
- Fel akarja adni?
- Nem, készen vagyok.
- ...
- ...
- Hát, kimehet éppen...
Úgyhogy kimentem, de vesztemre, bent felejtettem minden cuccomat. Baromi unalmasan telt el az idő addig. Számoltam a téglákat a falban. Részletkérdés hogy burkolva volt a fal.