Mindenben van egy első alkalom. Na jó, ez nem teljesen igaz, de sok dologban van! Az első sör, az első csók, az első részegen szexelés, miközben romantikusan egymás szájába hánytok, aztán utána pózcsere, majd hajfogás hogy ne legyenek benne hányásdarabkák. Lehet adni a romantikának nah... Az első sörömet 17 évesen ittam, nem volt rá komolyan megmutatkozó igényem addig. Utána pár héttel, már a rendőrök kergettek. Így is lehet ugye, nem ismertük még a fokozatosság elvét, mindent vagy semmit alapon működött a szükségletpiramisunk. Alul a metál volt, felette a sör, a fölött pedig a koncertek. A csúcs a csajok voltak, akiket nem nagyon mozgatott meg a látványunk, mert irigyek voltak. Az én hajam hosszabb volt. Viszont ők meg többet tudtak inni. Azt hiszem egy ilyen teória megdöntését próbálgattuk serényen, amikor kiderült hogy ellenfeleink, a gaz lányok, nem is itták meg a rövideket, csak a hátuk mögé öntötték. Egyrészt ez mélységesen felháborított, másrészt meg, amikor mondtam nekik, hogy: srrsrsghghk! kinevettek. Szörnyű haragra gerjedtünk mind a hárman. Nem átallottuk otthagyni őket, de a bort ami náluk volt, kutatási célokra elkértük. Mondanom sem kell, nem ebből fejlesztette ki senki a rák vagy az alkoholizmus ellenszerét. Mi még csak meg sem próbáltuk. Ezek után nekivágunk a városnak, fiatalság bolondság alapon, énekelve a kedvenceink dalait. Ritkán, de ezekben a művekben előfordultak további alkoholfogyasztásra vagy mégtöbb szesz elfogyasztására utaló mondatok és udvarias felhívások. Vagy kevésbé udvariasak, lásd Akela. Lényeg a lényegtelenségben, hogy nekiindultunk a haza felé vezető útnak, mert időben akartunk lefeküdni aludni. Mintagyerekek voltunk. Az egyik kereszteződésnél amikor már tényleg csak sétáltunk, egymással sem akartunk kiabálni sem... Messze laktunk a városközponttól nah... Hirtelen ránkvillantott egy rendőrautó, majd szirénázva bevágott elénk. Nem ijedtünk meg, szép kellemes estét kívántunk. Igazoltattak minket, majd közölték hogy közterületen alkoholt fogyasztottunk. Ekkor ránéztem a borosüvegre, ami le volt zárva, nem volt dugóhúzó nálunk, meg úgy egyáltalán semmi.... Mutattuk hogy nincs kibontva, amire közölték, hogy kész a csekk. Fellebbezni tudunk, de úgyis nekik fognak hinni. Aztán kiadták a papírokat a kocsiból és még csak nem is köszöntek, úgy elmentek. Biztos érrzték, hogy találkozunk mi még. A következő sarkon, kis barátom mérgében és tehetetlen dühében elejtette a még mindig zárt üveget. Amire kimondhattam volna, hogy na ebből sem kell inni, megint ott volt szirénázva a rendőr. A további incselkedések elkerülése végett, kis barátunk, ittas állapotban, futásból átugrott egy 2 és egy 3 méteres kerítést. A rendőrök meg otthagyták a nyitott autót. Mi ketten néztünk egymásra, még nem dolgoztuk fel igazán, hogy mi történt. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, becsuktuk a rendőrautó ajtaját, majd a visszaérkező rendőrt megkérdeztük, hogy megfogták e a csirkefogó huligánt és mi maúgy mennénk. Mert fáradtak vagyunk. Nem is köszönt, beugrott az autóba és otthagyott minket. Mi hazamentünk. Kis barátomat nem kapták el az akrobata mutatványoknak hála és hogy jó legyen, még otthon is az erkélyre mászott be. Belejött addigra na. A végén persze, azért bűntettek meg, amit nem csináltunk, a menekülésért meg nem.