Ez biza az első koronavírus hullám alatt esett meg. Nem, nem maradhattunk otthon, mennünk kellett ebben is részt venni, mert hát ha a katona unatkozik, akkor leül, ha leül akkor pedig el is alszik, vagy szarik ezekre az ezeréves szövegekre és otthon pihen a családjával. Azaz pihenne, vagy földet lapátolna az udvarban, amikor csörög a telefon... Ha felveszed, már mindegy... Ám ha a most éppen adott pillanatban mit csinálsz kérdésre, nem a megfelelő választ adod, hanem a számukra megfelelőt, akkor hamar találnak új elfoglaltságot ahelyett, amin éppen ügyködsz. Mondanom sem kell, elbuktam ezt a tesztet, én elhittem, hogy a főnök csak érdeklődik mi a helyzet, mert kíváncsi rám. Elvégre az értékelt beosztott jobban dolgozik, kevesebb lánctalpas gyullad ki alatta, megy le a láncról, kevesebb akksi ég le, nem főz gyomirtót házilag a telephelyen meg ilyesmi... Nagy mázli hogy már akkor ki volt mosva minden, az előző déli határos turné óta, nem kellett sokat pakolni sem. Mielőtt nekivágtunk volna, felvettük a névreszóló autókat, a sajtó jól lefotózott minket. Aztán nekivágtunk. Napokon át mentünk 12/12 órában, élveztük meg minden, új barátságok kötődtek a Rajka környéki földművelőkkel, helyiekkel, osztrák traktorossal, aki úgy bukkant elő járgányával a bokorból, hogy majd belehaltunk, aztán egyik este, ahogy megyünk a szántón, jobbra húzódunk nagyon nagyon nagyon... Zötyög az autó... Sejtettük mi a baj, egymásra néztünk és sóhajtottunk. Legalább ennek az egyenesnek a végéig jussunk el úgy, hogy nem robban a kerék atomjaira, egy tErEpJáRóN, mert itt a göröngyökön, nem lesz kerékcsere, meg hát térerő sem telefonálni. Na most, ez éppen sikerült. Közben olyan sötét lett holdtalan este volt... ha mellém lép Zorró fekében, akkor nem veszem észre. Nem akartunk kiszállni a sötétbe, ott ki tudja mi van... Megnéztük a gumit, végigkopogtattuk mint a rossz dinnyét. Nem volt érett. Ellenben egy b@szOtt nagy lukat kitapintottunk. Horrorfilmekben, ilyenkor valaki meghal. Majd megállapítottuk az újabb sóhajtás után, hogy van nálunk termosz és kávé. Megittuk és rájöttünk hogy van pótkerék, de mi inkább megvárnánk a javítóbrigádot, nekik még lámpájuk is van. Vezetésünk jelezte, hogy akkó "B", csináljátok emlékezetből. Megint jeleztük hogy sajnos csak nemóriánk van, nem fog menni. A válasz sem késett: DE. Szomorúan kerestük elő az emelőt, majd amikor konstatáltuk hogy ferdén kell ráemelnünk, elbúcsúztunk a családtól és nekiláttunk. A pótkerék hátra alulra van felfogatva, meg amúgy egy láncon lóg és összerohadt, mint a májusi szenya szeptemberre a táskában. Sikítva ütöttük abban a tudatban hogy meg fogunk halni. A végén, mintegy 3 óra kínlódás után, a sötét göröngyökön, végeztük. Kis társam győzködött, hogy ezt most talán ne gyújtsuk meg, mert ózonréteg meg minden. Reggel begördültünk a kapun, mint az élet császárai, megoldottuk ezt is jeeeee. Na, erre pedig csak azt tudták mondani, hogy nem jel9ltétek meg a lukat sárga krétával. A sötétben, ahol kis híján meghaltunk, nem volt sárga krétánk, nem jelöltünk meg egy krátert a gumin, amit a levegőből is lehetett látni nappal...