Szeretem a filmeket, gyerekkorom óta, hulladék időmben, amiből egyre kevesebb van filmeket néztem, mindig is. Mindig. Nincs kivétel. Mindig. Még wc-re sem mentem. A kedvenceim a vígjátékok voltak, mert hát ki az aki nem szeret nevetni? Én, szeretek. ha, ha. Számomra a műfaj csúcsát ekkor a Rendőrakadémia és hasonszőrű társaik jelentették. Talán a Csupasz pisztoly filmek a kivételek, mert azok tényleg jobbak voltak. Aztán történt valami és vagy 20 évig nem nevettem filmeken, de úgy egyáltalán nem. Nézethetett velem bárki bármit, faarccal ültem végig a mások számára bokacsapkodósan röhögős filmeket is. Aztán ezen elkezdtem gondolkodni, embertársaimat és nézőtársaimat egyáltalán nem lebecsülve, egészen biztos hogy a fingós, böfögős, hasraesős, helyzetkomikumok viccesek? Buster Keaton óta, annyi mindenből lehetett volna viccet csinálni, de nem, nekünk az jut hogy vakációra mennek emberek és szaros vízben fürdenek. Tényleg komikus. Ha. Ha. Ha. De megnyugtatnék mindenkit, a hiba valószínűleg velem lehet, amúgy pont a Vakáció című film volt az első amin 2 évtized óta nevetni tudtam. 1x. De ott vérszemet kaptam és megnéztem a Másnaposok minden részét, a Torrente filmeket, az Üvegtigriseket meg úgy egyáltalán bármit amin az emberek nevetnek. Majd beszartam a röhögéstől, mondanám, ha egy fél mosoly átfutott volna az arcomon. De nem, erőltetettnek találtam őket és még mindig az altesti humor dominál. Ezen felbuzdulva, kipróbáltam pár dolgot. Mondhatni monitoroztam, hogyha a közösségben valaki fingik egyet, akkor nevet mindenki, ha böfög, akkor is, sőt meg is dicsérik hogy ez szép volt. Én meg ültem ott a kolbász és fingszagban hogy ez lehet nem volt a legjobb ötlet az ötletek történetében. A következő próbatételem, már lassan passiójárássá fajult, épp csak egy tábla nem volt a kezemben, hogy nevettess meg kérlek, legalább egy picit, amikor megnéztem egy stand-up comedy előadást. Talán Kőhalmi volt... Az első sorban ültem, jól láttam és hallottam mindent. Ahogy Ő is jól látott és nem hallott engem. Tényleg beleadott mindent. A többség a földön feküdt a nevetéstől, folyt a könnyük, csak onnan tudom hogy beleléptem kifelé menet. Remélem könny volt... Egyszerűen nem tudtam nevetni és a mai napig nem tudok, tököm tudja miért. De nem adom fel, a kínomban nevetés is nevetés. Itt jön a képbe a 2 fejű cápa című film és folytatása a 3 fejű cápa. Szent meggyőződésem, hogy nem akarták elérni, hogy ezen nevessek, de sikerült! Köszönöm!!!444?!