Hogy milyen is a sclerozis multiplex? Kalandos. Legrövidebben így lehet talán összefoglalni. Kalandos mint az Infiana Johns 1. Elsőre azzal nyugtattam magam, hogy de legalább nem fáj, de mostmár igen, kicsit jobban mint Trianon. Pedig zokogva kelek, mit kelek, riadok fel minden hajnalban, hogy aztakurva Trianoooon. A másik ami miatt zokogva kelek, az február 31. Kiborít, hogy olyan mint a BALATON. Nem létezik. Vannak azok a pillanatok amik ezen kívül fájnak, például a derekam, amikor fel akarok kelni. -> Nem kelek fel. De felkelek, hogy rájöjjek, fájnak a lábaim is és az első lépésnél amit tántorgó részegként megteszek, arra is rá kell ébrednem, hogy a lábam olyan stabil mint a Jó Magyar Forint. De, nem esek el, mert a markom erős és megfogok valamit, amiben lehet kapaszkodni. Ez általában olyasmi, mint amikor a gyerekek egy kiskanálban kapaszkodva állnak fel. Szóval az én kezemben is van valami, jellemzöen görcs. Amire felkínlódom magam, el is felejtem miért akartam felállni tulajdonképpen. De hát aki hülye, legyen notesze, nekem is van 2 is. No de, nem keseredek el, hisz sokan már állni sem tudnak a sclerozis betegek közül. A fejedben alaposan kimunkált, cizellált körmondatok csapkodnak, ami a szádon kijön, az meg egy "he". Megnyugodva, hogy ez csak egy átlag reggel, főzöl kávét és megnyugszol, hogy legalább dolgozni nem kell menned. Nem mintha nagyon tudnál, de nem kell. Aztán jön az érzés, hogy majd ma, ma megvalósítod magad. Senkit nem akarok elkeseríteni, de nem. Ez nem fog megtörténni, mert bár tiéd a világ minden ideje, valami tönkrement a pszichédben is, ezért nem igazán akarsz megmozdulni sem. Dühös vagy, mert így telik el a nap. Akarsz igyan dolgokat csinálni, de nem fog menni, ha megkukulsz sem. Nem mész emberek közé, nem akarod hogy lásson bárki így. Ha még ezt is bevégezted aznapra, dobj egy kockaval, 1-3-ig a derekadig fáj valami 4-6-ig felsötest. Ez az utolsó ilyen bejegyzés ami szervesen ezzel foglalkozik. Csak egyszerűen ki kell beszélnem, írnom magamból, mint Leninnek az összes művét.