Metallica, Slipknot, Prága. Nem egy gyakori szótársítás. Többségében aki Prágába megy, inkább nézi meg az óváros csodáit, Hrabal törzshelyét, akármit, de a legritkább esetben ezt a két zenekart. Hát... Minket megtalált a jóötlettündér, lágy fuvallaton utazó csókja, "há, mé ne mennénk mi oda megnézni a Metallicát" Hát mert a nyarat végigdolgozva, nem erre akarom a pénzemet elkölteni és még csak nem is szeretem annyira a zenéjüket. "De fellép a Slipknot" Az meg mi a tosz? Akkor Európában ők még csak az a fura zenekar voltak hülye maszkokban, szar zenét játszva. Az azóta eltelt időben, az a zenekar lettek, akik indokolatlanul sokan, maszkokban játszák a rossz zenét. Rávágtam irónikusan, hogy hogyne persze, minden vágyam, csak éppen akkor komolyan vettek és nekem is vettek online jegyet, amit egy nabaszkival tudtam nyugtázni. Ezért elkezdtem Metallicát hallgatni... Az érzéseim felemásak voltak, nagy művészek meg minden, de akkor éppen nem élték a fénykorukat. Próbáltam én Slipknotot is hallgatni, de nagyjából annyira ment mint a beszélgetés a részeg punkokkal. Simítottam egyet a hajamon, mint dédapám szokta és megpróbáltam a helyzetből a maximumot kihozni. Beültem a kocsiba amivel mentünk, már üvöltött a Metallica, mert ugye az nem elég, hogy koncerten két órán át hallgatod őket. Az avatatlan szemlélő azt hihette, az autópályán 150-nél azért dugom ki a fejem az ablakon és ordítok, mert ekkora metál arc vagyok és tombolok már ott. A valóság: negyedszer hallgattuk a Hit the lights című számot, ami elsőre oké, másodjára még hümmögsz egyet, harmadjára vicsorogsz, amitől megint csak azt hiszik hogy kemény vagy, negyedjére kidugod a fejed az ablakon hátha jön egy oszlop ami leszakítja és megszűnik a szenvedés, de csak a folyó könnyeid fagynak kristályosra és vágnak menetet az arcbőrödre. A pániktól eltorzult arccal kiabálod, hogy Metallica b@..., aztán a torkodra kapsz egy bogarat és az autóban mindenki azt hiszi hogy ez igen, itt a partiarc. Így fuldokolva értünk a Cseh határra, ahol a határőr valószínűleg hallotta a kiáltásomat, mert ő is egy hangos Metallicával válaszolt. Visszahúzódtam inkább a kocsiba, ahol hetedszer ment a Creeping death. Ekkor gondoltam, naivan... hogy elmehetnénk a Szt. Tamás sörözőbe, meg soroltam, mit lenne érdemes megtekinteni. Erre közölték, koncertre megyünk, nem várost nézni. Úgy voltam vele, akkor legalább igyunk rendes cseh sört majd, de Borsodit vittünk. Majd megérkeztünk Prágába, ahol engem már leszedáltak, kipeckelték a számat és kitámasztották a szemeimet hurkapálcával, mert itt koncert lesz és élvezni fogod. Engedtem az erőszaknak. Kerestünk parkolót, de csak feliratokat találtunk amikre azt írták ékes cseh anyanyelven hogy Neparkuljte. Mi ezt megfogadtuk. Mást tenni nem tudtunk ugyanis. Idővel bejutottunk a koncertre is, ahol a Slipknot javában gyalázta a zenét és az emberi füleket. Valamiért indokolatlanul sok vizet öntöttek be a közönségre, gondolom az első sor dehidratált volt. Egy számot felismertem a repertoárból, de azt pont nem szeretem. ÉS jött a Metallica. A helyiek kiabáltak valamit az anyanyelvükön és nekiálltak énekelni. Valamit. Csehül. Aztán jöttek a sztárok. Mi pedig elvesztettük egymást a tömegben és nem segített sokat az sms, hogy hát itt állok Metallica pólóban a hosszúhajú emberek között. A helyiekkel nem kötöttem nagy barátságokat, főleg amikor kiderült hogy az akkori EB-n a németek leverték a cseheket, mint vak a poharat. Innentől mindenki ellenség volt, aki nem tudott legalább annyit hogy pivo, vagy nem tudta elmutogatni hogy pfujj germani. De élünk. Pánikszerűen hagytuk el a helyszínt, nem segített sokat, amikor valamelyikőnk megkérdezte tőlük, mi történt az ütőjátékosukkal hogy 2 percre kiállították a 3. negyedben? Pedig ezt még én is tudom hogy a focit kosárra játszák...