Hányan, hányszor mondtuk már el ezt a mondatot: jó még, ez a telefon. Nem tagadom, én is mondtam már. De a nagy büdös igazság hogy a telefon, amire ezt mondjuk, jellemzően nem jó, sőt még telefonnak is csak lelkifurdalással, nekifutással és jóindulattal nevezhető. Mondhatni a készülék eredeti funkcióját jelképezi csak az elnevezés. De, hisz még jó... mondom én is saját magamnak, akkora meggyőződéssel, mint amikor egy masszázs után be kell vallani hogy jó volt e. És hát persze hogy jó volt, mert aki képes masszázs címszó alatt megverni egy fekvő embert, annak nem reagálunk a kérdésére morgással. 
Na de, telefon. Volt már pár telefonom ami ocsmonda foslék állapotba került és még úgy is a szívemhez voltak nőve, mint egy vergődő kapilláris. Kezdjük a sort mondjuk a Samsung B2100-al. Porálló, ütésálló, vízálló, 2 hét egy töltéssel és van rajta lámpa. Valamint lehet vele telefonálni és a rajta lévő zenét 83 csillió decibellel hallgatni. a minőség megkérdőjelezhető volt, bár ha valaki szerette azt hallgatni... olyan volt hogy: egy blackmetal zenekart a pincébe zárnak, éheztetik két hétig, a pisájukat isszák, rendszeresen megverik őket és gyerekdalokat énekeltetnek velük. Hát ebből a szempontból nem jött be, viszont nagyjából végtelenszer tudtam leejteni és semmi baja nem lett. Aztán egy szép napon, beleejtettem egy tálca gázolajba. Letörölgettem ugyan és bíztam abban hogy a csepp és vízállóság majd megvédi... Mondanom sem kell, ez hiú remény volt, mint amikor Koppány azt kérte Istvántól, hogy húzza le a halállistáról. A gázolaj feloldotta a gumi/műanyag borítást. De, jó az úgy, telefonálni lehet vele. Aztán 3-4 gomb beragadt... Itt lépett közbe feleségem és vettünk egy új telefont. Sony Xperia M2. Ez viszonylag sokáig bírta, aztán a zsebemben levállt, az eleje, a hátulja és az oldala. De jó az még úgy, telefonálni lehet vele. Ezt is le kellett cserélnem, jött egy iphone 5s. Ennek csak az eleje vált le. Csere. Redmi Note 7. Még nyúzom, a hátulja pókhálósra tört, az eleje szintén. De, a tok amiben van, egyben tartja még. Erősen megnyomni nem szabad a kijelzőt, mert kijön a telefon belseje, mint a csiga szeme. De, nekem jó ez... Hisz csak itthon ülök, nagy távokra nem megyek. Majd betekerem celluxxal és hibátlannak fog tűnni. 
És én csak egy ember vagyok, vajon hányan mászkálunk ilyen igénytelen szarokkal, amiket nemhogy a fülünkhöz nem szabadna emelni, mert lerohad tőle a hallószervünk, hanem egyenesen be kéne olvasztani a fenébe és akkor talán nem követünk el vele akkora környezetkárosítást.

U.i. a telefonomnak leesett a kijelzője...