Időnként vonattal járok Pestre, mert szeretem magam kínozni. De legalább nem én tankolom. Ellenben az autómmal. Bár az autómban tagadhatatlanul kevesebben akarnak mellém ülni és könnyebb eldönteni, ki üljön az ablakhoz. Mindenki. Alig élő módban hajnali 05:07-kor elindult a vonatom Győrből, Budapestre.A biztonság luxus, meg a kényelem, tartja a régi mondás, de egészen jót aludtam, amíg fejem nem koppant az ablakon. Amikor elnyomott az álom, 3 ember volt velem együtt a székeken. Amire kinyitottam a szemem Tatabányán, már mindenhol emberek ültek és nézték ki ez a hülye aki az ablakot nyalja, egészen addig amíg egy zökkenőtől a fejem nem koppant az üvegen és rá nem haraptam a nyelvemre. De, legalább az ablak tiszta lett. Néztem az arcokat magam körül, a mellettem lévő négyesben 3 csaj és egy fiatal srác ült. A srác épp nagyban mesélte nekik hogy ő tegnap is 20 km-t futott hegynek felfelé egy csajjal és még arra is figyelniük kellett, hogy a fegyver ne legyen koszos. Mert azt, ellenőrzik!!! Emlékeim szerint országunk nem arról híres hogy 20 km-t tudsz futni hegynek felfele, hacsak nem csigavonalban mész. Szóval lányok... 1. aki 20 km-t fut az nem ilyen vidám másnap és nem közli, hogy ma is fognak 20-at futni. 2. aki ilyen iskolába jár, hogy fegyvert adnak a kezébe, az 06:30-kor nem a vonaton fog titeket fűzni, egy szerda reggelen, főleg nem egy elsőéves, diákigazolvány nélkül, sanszos, hogy a fejét vernék az illetőnek hogy öltözzön fel végre rendesen, takarodjon reggelizni, borotválkozzon meg, menjen el fodrászhoz, gitteljen. Most. Van 5 perce. Amire ezt végighallgatja, már csak 4. És még a bakancsa is koszos... 
Nekem, mindegy amúgy, ha ennyit mondott, biztos futott ennyit... Hegynek felfele... Gyökér...
A másik amin a szemeim megakadtak, két rendes tagja volt a Répási Adolf Géza Tudományos Egyletnek. Ők biza bár, akkor már volt ülőhely, a vonat közepén a csuklóban foglaltak helyet, nehogy más is el tudjon arra menni, keresztbe a vonat oldalára feltett lábbal. Mert ezt így kell. Amikor egy idősebb néni jött arra, duzzogva levették a lábukat és az egyik feldobta a táskáját fölém a polcra. Több mint másfél méterre állt tőlem. Aztán nekiálltak az orrukba ezt a ?dohány?-t szívni. Persze, tudósklubi tagságukhoz mérten csendesen. Meglehet hogy még a masiniszta is hallotta hogy szalad a torkukra a turha. Majd: "Halloooooood, ettő be fogsz fosni..." kiáltással tovább szipogtak és arról tanácskoztak hogy egyik haverjuk kinézett egy csajt, de valami buliba más hívta el táncolni... és most azt a csávót a haverjuk nem leverni akarja, hanem megszurkálni. Mert az illető boxol. Tyű mondom... ez igen, a harmadik a csendes tag az egyesületben... Erre kijelentették, hogy a szurkálás mégsem jó, mert azért elviszi a rendőr és nem lesz tánc. Bravó... zsenik. Helyette majd ők megverik hárman a boxoló srácot. Khm... Még ha sikerül is, tegyük fel, hárman vagytok, összeveritek hogy nem tud táncolni menni... Azért nem visz el a rendőr? Kijön, buksitokra ad egy puszit, hogy legalább nem késeltetek??? Nem könyvtárbajáró fajták nah... De a böriben van könyvtár is....
A saját pozíciómra kértem volna az atomot legszívesebben...