Nagy napra készültünk 8 évvel ezelőtt, legalábbis az ember a saját esküvőjéről mindig ezt gondolja, hogy különleges, gyönyörű. Még én is szép voltam. Nem röhög... Igenis lehet valaki szép, akkor is ha olyan ünneplőben van amiben ballagott a középiskolából! Főleg hogy azóta bele is nőtt. Főleg fejre. Na de lépjünk tovább, biztos rendben megy minden, ahogy szokott! Nálunk ez korán sem volt így. A Mi nagy napunk, augusztusban volt. Igen. Augusztus a herefonnyasztó. Mivel akkor estem haza a gátról, ahol homokzsákot pakoltam társadalmi munkában meg gumicsizmában, ezért nem lehettem ingben. Csak a fejem és a karom volt barna, meg a hajam. Kb úgy néztem ki, mint egy a három kiályokból, aki korán érkezett a kis Jézust megnézni. Szóval minden rendben volt ezen kívül, meg azon kívül, hogy a torta a nagy melegtől megrogyott. De megoldottam kis pur habbal mindent. A templom is gyönyörű volt, már ha vallásos vagy. Ha nem, akkor kínhalált halt véres szenteket láthatott az ember fehér virágokkal borítva. Utána jött a fényképezkedés és a köszönöm ajándékok kiosztása. Még van pár ha gondoljátok... Mindezen túl, németül a szék der Stuhl, következett a vacsora, szűk családi körben, ahol életem első beszédét mondtam. Többen ekkor rájöhettek hogy nem születtem szónoknak és hát van egy rossz hírem, azóta sem javult a helyzet, bár párszor mondták már, hogy unalmas dolgokat rendkívüli átéléssel és unalmasan tudok előadni. Példának okáért a kedvenc sci-fi univerzumaim történeteit , amit akkor is végig hallgat mindenki ha kipeckelt szájjal megkötözve, a sarokba tesznek. Hányszor voltam már így a sarokban...
Táncunk végül is nem volt, pedig készültem egy kardos mutatványra egy malaccal, de leszavazták. Majd jött a torta, amit karddal akartam felvágni. Leszavazták, bár ekkor már habzott a szemem és vért akartam a tortából is.A végén kiszúrták a szemem egy szelettel, amiből ettem talán fél villával és körbe kellett járni beszélgetni és megköszönni megköszönés megköszönését. Amire visszaértem, nem volt tortám. A pincér elvitte... Karddal akartam utánamenni, megkérdezni, hogy mizu... De eltévedtem és amire visszaértem, már egyáltalán nem volt a tortából. Szóval ezeken a dolgokon kívül minden flottul ment. 
Valamint, ha valaki megkérdezi, ugyan már, hányadik házassági évfordulótokat ünneplitek? Zsigerből vágom rá hogy 16, a 8 helyett. Döbbent arcok, wtf nézések... Aztán elmagyarázom, hogy nekünk 2 esküvőnk volt, mert az elsőnél, az oltárnál, kecskét áldoztam Baphometnek a termékenységért meg az esőért. Na, most bejött, 3 gyerekem van és esik... Mondja valaki hogy nem értek ehhez az egészhez. Amúgy meg a polgárit is egynek számolom.