Mint ígértem, folytatom a barcsi krónikáimat, amik időnként még engem is meghökkentenek. Még így évek távlatából is... Már szó esett kis barátunkról az előző írásban, aki hangjával akart holttá tenni minket. Aztán később a tettek mezejére lépett, mert mi vissza akartunk vágni a hajnali ébresztőért... Csak annyit kérdezett, hogy mi a vacsora, mi rávágtuk, hogy hal. Haaaal, haaaaal haal? Haaaaaal. Mint a Nemo nyomában sirályai, csak azok nem ismételték el 300x 2 perc alatt. Abszolút kiélveztük a hülyegyerek effektet, aztán valami a nyakunkba zuhant. Az a valami kis barátunk volt, aki olyan mint egy medve. Na, nem kinézetre... Gyorsabban és többet fut nálad, 2 méter magas, úgyhogy a fáramászás kilőve, az úszó skilljeimről már megemlékeztem... és ráadásul ha a kezében van valami, akkor nagy eséllyel eltalál vele. Egyszer egy mentőgerendát hajított utánam és csak hihetetlen reflexeimen és a gyorsaságomon múlt, hogy élek még. Kit akarok átverni... Csukva volt a szeme és ezért 10 centit hibázott. Szóval miután a nyakunkba esett, finoman megkért minket hogy fejezzük be, mert csúnya halálunk lesz. Így utólag hiba volt megkérdezni, hogy "mé, Te leszel a halálunk?". Értette a viccet, de nem tetszett neki... Éppen ebédért álltunk sorba, beszélgettünk: "Hallottad hogy .." és a semmiből az edények alól, mögül, jött a hang... "Nem megmondtam, hogy nincs több sirályhang?" Nem mertünk innentől kezdve hal kezdetű szavakat használni körülnézés nélkül... Átálltunk a "paaaaáá"-ra, elsőre még kimagyarázod hogy nem egy herélt pulykát utánzol, hanem egy büszke, magasan szálló sast. Aztán kiderül, hogy Te fogsz magasan szállni nem a rohadás bukósisakos halászf@sz, ha nem fejezitek be. Mint már mondtam félek a magasban... Azóta, csak ünnepi alkalmakkor emlékezünk meg erről.

Aztán váratlanul kaptam egy szilveszteri járőrt egy készenléti rendőrrel. Mindenre készen állt, mert ő a rend őre és a biztonsági övön is csak kétszer akadt fenn egy átlagos kiszállás alkalmával. Nem is tudom milyen faluban jártunk,  a kocsma előtt horgonyoztunk le, délután 4-kor. Hirtelen egy olyan ukrán bányász szerű alak, kirúgta a kocsma ajtaját, mondom a rendőrnek, ezt figyeld... "S" alakban odaérkezett az autójához, járásnak vagy menésnek nem nevezném amit bemutatott, beesett a BMW-be, beindította a motort, majd átnézett jobbra. A szenyába nem tudtam beleharapni a röhögéstől. A rendőr leeresztette az ablakomat, a BMW-s a sajátját, majd kiszólt:

- Iddam! 

- Na, ne... El nem hinném barátom...

- Dzsag megnésztem jár e a modor, asszá, haz megyeg. Gyalg.

- Rendben, elkísérjük. 

Úgyhogy gurultunk mellette gyök kettővel a szomszéd faluig...

Folyt. Kö. Még mindig...