Kislányomnak szülinapjára vettünk egy biciklit, eddig csak piciklije volt, de ez már egy mérettel nagyobb. Nő a gyerek nah, vagyis inkább lány. Ahogy megvettük a Decathlon saját márkás? Btwin biciklijét, ami egyébként tetszetősnek látszott a félhomályban, hunyorogva, háttal állva, 3 bolttal arrébb, rögtön láttam, itten baj leszen. Nagy az a C4 Picasso, de ez csak úgy nem fog beférni hátra... Vettünk egy kis síkosítót is, így könnyebben be tudtuk tuszkolni a rózsaszín - fekete remeket a csomagtartóba. Össze-vissza tekergettem a kormányt, még hátra is, amikor a végeredménnyel megelégedve hátradőltem. Estem egy nagyot, nem volt minek nekidőlni... De ettől még kemény voltam mint a bolti zsír. Gondolkozni kezdtem azért, hogy nagyon szép, hogy ezt bezsúfoltam hátra, de otthon hova rakjam? Nincs az az Isten, hogy ezt egy frissen 5 éves gyerek ne szúrja ki. Az én tervem mindazonáltal az volt, hogy a szoba közepére rakjuk, letakarjuk egy barna pokróccal és megmondjuk, ha megnézitek mi van alatta, a Mancs őrjáratból a Marshall sintértelepre megy. Feleségem vétóval élt. Úgy néz ki, Ő szereti azt a mesét... Mindenestre a bicaj a szüleinél töltött egy éjszakát, így nem érezhette a kerti macska brészagát. Csak egyszer kapjam el azt a dögöt... Felvirradt a születésnap, apa (én) mint egy dzs kategóriás részeg bűvész, egyik kezemben a kakaót a másikban a biciklikormányt egyensúlyozva énekeltem a Boldog születésnapot című slágert. Az öröm nagy volt, menjünk most azonnal bicajozni. Hát azért még felöltöznék inkább meg ilyesmi... De nem lehetett elkerülni az elindulást, ami ennyi gyerekkel nem egyszerű. Kicsit úgy mozgunk mint egy oviscsoport, amíg rám nem szólnak hogy ne énekeljem a Jégvarázst... Ám ekkor a bicajnak minden féke egyszerre mondta, hogy kabbe. Megmoccantani sem tudtam a fékpofákat. Sóhajtva kezdtem el a ráolvasást, az imát, a kalapáccsal verést, a sikítást, mindet egyszerre, majd a hátsó fék kiengedett. Én férfi, férfi szerelni, férfi jó. Döngettem a mellemet a dohányzóasztalon állva, amikor felvetődött a probléma, az első kerék még most sem forog. Hű mondom... Szétszereltem még a vázat is, de nem lett meg a probléma forrása, telefonon kértem segítséget, de nem jött elég szeretet energia a működéshez. Dühből visszanyomtam a kocsi hátuljába a családot, a bicajt bekötöttem, ideges voltam... Apósomat kértem meg, remegő szájszéllel, nézze meg, mert megjavítani nem tudom, de hidegvágóval szívesen felszeletelem. Ránézett, hümmögött, közölte, a kormány egy teljes fordulattal +ban van. Feszül minden bowden, egy laza mozdulattal megoldotta, majd visszaült a kávéhoz. A kávé nálam is lefőtt. A szemgolyóimat a torkomba szívtam a bennem élő harag vákuumán át. Innentől kezdve, nincs szerelés. Soha. Semmit.