Egy annyira régi barátról mesélek most, hogy az idejét sem tudom mikor láttam utoljára, akár fényképen is. Az a sztori még rémlik róla amikor nagy erőkkel vártuk érkezését egy szilveszteri buliba ami Pápán zajlott. Nem, nem a katolikus egyházfő hátán. Arról már leszoktunk akkor egy ideje. Amúgy vannak ilyen városok mint Pápa, Csorna, Celldömölk, stb amik joggal szerepelhetnének a te meg mi a jó Isten f@száért létezel versenyek dobogóján... Lehet régen jó ötletnek tűnt az, hogy két út összeér, ne csinájunk ide egy kisebb települést, ami már nem falu de városnak indokolatlan Kámán? Há, má mé ne? Így keletkeztek ezek a helyek a fantáziámban. Na, vissza a vonatozáshoz. A feladat annyi volt barátunknak, hogy a Keletiben szálljon fel a vonatra és jusson el Pápára. Ez a művelet többnyire egyetlen darab átszállást igényel, Győrben. De ha az utas ugye olyan állapotban megy bulizni, ahogy mások hazajönnek a buliból, akkor lehet érezni, nem is tudom miből... Hogy ráérünk elé kimenni. Először is felszállt a Pécsre tartó IC-re. Mert ugye a "P" betű stimmel, bemákolva a többi meg nem számít. A bajt észlelte kisvártatva, de nem esett pánikba, mert nem az a fajta. Valahogy visszavergődött a Keletibe, ahol mivel lekéste az eredeti vonatot, vett egy jegyet még, amivel egészen Kelenföldig jutott, meg azután egy picivel, ahol megosztották vele a titkot, hogy ez a vonat megint nem nyerő neki mivel ez nem a Győr felé tartó IC, hanem a szombathelyi gyors. Itt magába roskadt kicsit, úgyhogy a bulira nekünk hozott szeszt elkezdte meginni. Aztán Celldömölk környékén ébresztették, hogy jófiú, értjük, hogy Szilveszter meg minden, de azért nah... Mindenkinek van olyan barátja aki elkésik mindenhonnan és még a telefonját sem veszi fel. Éppen ezért, mi a győri állomáson állva 83x csörgettük meg mindössze, hogy merre jár, mielőtt felszálltunk a pápai vonatra. Mi időben Pápán voltunk, értünk jött is az autó... Ö Szilveszter délután 1700 környékén sakál, mata, szégyentelen foslék állapotban felhív minket, imádom ezeket a beszélgetéseket amik halk kuncogással kezdődnek. Ez is ilyen volt... Kis barátunk kuncogott, majd jött a találjátok ki hol vagyok! Nem tudjuk. Hát én sem, kurv@ jó! És nevetett tovább. Javasoltuk hogy nézzen egy táblát az állomáson. Celldömölk. Há! Onnan van vonat Pápára! Nagyszerű, mikor indul? 4 perce! Belegondoltam, biztos szar lehet ünnepek alatt magányosan Celldömölkön lenni, meg hideg is volt. Egyszer csak csörög a telefon... Pbábaán vajok! Hogy csináltad? Varáslat. Elmentünk érte... Nem derült ki, hogy ért oda, de miután megette a szilvapálinka levesemet, rémlik hogy Pataki Attillával a kör közepéről távozott az éjjel.