Mindannyiunk szülei, de tényleg, türelmetlenül várják, hogy megszólaljon a kis poronty, viszont közvetlenül ezután jön az a vágy is, hogy maradjanak már csendben. Biztos vagyok benne én is, hogy gyerekként amikor először megszólaltam, tüzijáték volt tigrisbukfencező palóc siratóasszony kommandóval, meg 3 pálcikás jégkrémet kapott mindenki a környéken. Ehhez mérten az első szavam az volt, hogy: Goya. Francisco José de Goya y Lucientes. Ezt még akkor bonyolult lett volna kimondanom, ezért lett csak Goya. Aki nem tudja ki az, ugorjon egy bekezdést, nem marad le semmiről. Szóval a kései reinkarációjának érezhettem magam, ugyanolyan szépen játszottam a triangulumon mint ő. A festés már más kérdés ugye... Az én leghíresebb művem festés terén az elmaszált krumplinyomda, a triangulumot meg nem szeretem, nehéz rajta blackmetalt játszani...

Idáig ugorjon el az, akit Goya nem hoz lázba. Első gyermekünkre mi is hihetestelenül rákoncentrálódtunk, mi lesz az első szava? Én így szerényen azt vártam, hogy APA és akkor örök szerelem, ellovagolunk együtt mindannyian a maplementébe amíg világít rgy APA felirat felettünk. Valamint vártam mrg a "Jaffa krí"-re is, de ez sem jött be. Az első szava az volt hogy "gnú". Addig nem is hallott a gnúról... Én meg nem nézek ismeretterjesztő dolgokat, nekem jó a reality. Felcsaptuk a "könyvet" hogy megnézzük mi is az a gnú. Feleségem szerint nem ezt mondta, az nem létezik. Aztán jött is a következő szó! Wagen. Büszke voltam, rögtön két nyelven tanul beszélni, de ezt is elvetették... Aztán jött amit mindenki igazinak tekintett: "nem". Igaz, ez menőbb mint a gnú vagy a Wagen. Nagyobb fiam nem lacafacázott: Ana - anya. Szép, szép, de nem egy Jaffa krí vagy apa... Harmadik gyerkőc még csak 2 hónapos, de pont tegnap mondta hogy: Debrő. Ez a földrajztudás félelmetes! A többiek szerint annyit mondott hogy eő...