A horgászat egy hálás téma, amennyiben szeret az ember horgászni. Ezzel szemben, még csak a halakat sem szeretem, max ha díszhalak vagy műanyagok. Ehhez hozzátartozik még, hogy számomra a sült hekknek és az olvasztott műanyaghalnak megközelítőleg ugyanolyan az íze, rossz. Mondjuk a műanyag hal nem iszapos. Ebből már lehet látni, hogy mennyire imádtam horgászni, pedig engedélyem is volt, meg egyszer valami horgászvizsgára is készültem talán, de akadtam valami bicikliküllő nevű halon és Pataki Attis léptékűvé vált ez a sport. De, előre ugrottam a történet szempontjából lényegtelen befejezésig. Szóval, éppen a Túrnál sátoroztunk, Sonkád község mellett. Ezek létező helynevek, nem a Gyűrűk ura hobbit Megyéjéből szedem. Sonkádon volt akkor Zoli bóttya, így írták....Édesapám még nem volt egy profi horgász, de barátainkkal akikkel éppen ott jártunk, elment horgászni, csónakkal. Szóltak a kiskori énemnek aki éppen nem unatkozott nagyon, csak a földút görbületének mértékét számolgattam és meg tudok nyugtatni mindenkit, görbe volt, hogy tartson velük, jó lesz. Nekik lehet jó volt, De, egy 12 év körüli gyerek nem élvezné annyira, hogy ide ülj, oda ne hajolj, szétmásznak a csontik, ne beszélj, halkabban, ne nyúlj a vízbe. Úgyhogy gondolom tőkesúlynak hívtak, csak ezt az apróságot elfelejtették említeni. Aztán amire sötétedett eszükbe jutott, hogy nincsen sör! Ami tudományos alapon nyugvó tény, hogy a horgászathoz kell. Valószínű azért van az, mert szín józanul nincs az az ember aki órákat ül egy helyben a parton és nézi gondolkodva a vizet. Ezt maximálisan meg tudom érteni, de a sörözéshez indokolatlan a vízpart meg a horgászbot. Szóval erősen sötétedett, szúnyogok voltak és kitettek a partra, hogy menjél el vagy 4 sörért. jó 3 km-re volt a sátor. Én elkezdtem sétálni, nem azt mondom hogy nem féltem, viszonylag biztosan tudtam akkor már, hogy nem jön a rézfaszú bagoly meg a hétszűnyi kapanyáni monyók, viszont belegondoltam, hogy még vissza is kell mennem majd... Kezdtem nem szeretni én ezt a horgászat dolgot. Odaértem a sátorhoz, jeleztem hogy sörért jöttem:
- Egyedül elküldtek onnan sörért?
- El, megmondták merre jöjjek.
- Ezek, nem normálisak... Tessék itt a sör, vidd el nekik, mondd meg, hogy nem normálisak. (ugye mobilok még a kanyarban sem voltak)
Elindultam vissza, azon gondolkodva, hogy itt egyvalaki nem normális az meg én vagyok... Odaértem, szétettek a szúnyogok, a vérveszteség miatt dadogni tudtam csak, a bal fülem csengett és ennyi idősen még az átlag nem iszik sört, hogy megnyugodjon. A csónak épp a vizen volt, jelezték, hogy kapás van, majd ha kifogták, jönnek értem. Álltam a nádasban, ekkor már biztosan tudtam hogy nem leszek horgász, a szúnyogok közben brékeltek rajtam, szóval nagy partijuk volt. Itt már azért odakiabáltam, hogy leteszem a sört, nekem ennyi horgászat elég volt és vigyenek már vissza autóval ha lehet... Nem lehetett kapás van. Lábkázás vissza. Többet engem arra horgászbottal a kezemben élő ember nem látott, meg hát előtte sem. Ehhez képest lett engedélyem a végére és büszkén mondhatom, a legnagyobb hal amit kifogtam, volt vagy 15 cm, egy törpeharcsa. Én örültem neki, ő nem örült, azt hiszem tudta mi lesz a törpeharcsák végzete...