Ott hagytam abba eme opusz leírását, hogy gondolkodtam, mit is tehetnék ha lenne egy törött autóm. Hát persze... hazavinném aki összetörte. Tényleg így volt, nem röhög. Nem hozzám vittem, hogy üssem amíg ki tudja mondani hogy zingervarrógép, hanem haza hozzá. Pár nap eltelt, gondoltam ennyi idő elég volt, hogy jelentse a kárt a Szarstránál, akarom mondani Astra biztosítónál. Ez meg is történt részéről, bementem én is. Éppen le nem köptek, hogy maga gyökér, hogy csinálta ezt. Baromira meghökkentem, aztán azért megkérdeztem mikor jön a kárszakértő vagy valami ilyesmi. Majd jön, ne aggódjak, mert a megyében már 2 db is van! Hetek kérdése. És addig mivel menjek dolgozni? Tán busszal, mint aki dolgozni megy? Hát pl... Kb annyira voltam boldog mint a kipufogó csövén szaxizó kóbor sakál. Teltek a hetek, egyszer csak jön egy telefon, hogy há megnézném én azt az autót? Kellek hozzá, mert angolórán ülök éppen... Há, nem. Itt, meg itt parkol, tessék megnézni nyugodt szívvel. Meg is nézte, majd újabb pár hét elteltével, jött egy levél ettől a román biztosítótól, amiben kb az volt leírva: hahahahahahahaha 470-ért megvesszük a roncsot. Befáradtam újra a biztosítóhoz, a hölgyemény éppen cseresznyét evett, a nem mondom, hogy szeretője volt, mert nem micsinálta meg az asztalon, de illetlen helyeken nyúlkáltak. Nesze neked Egészséges erotika, én meg ráztam a kefírt. Miután megzavartam az idillt, elmondtam mi járatban vagyok és még a mondatot sem fejeztem be, már jött a kioktatás: olyan nincs, hogy magától ezt megveszik, talán valami haverja. Mutatom a levelet... "Cöhhh ilyen akkor sincs." Hát akkor biztos én hamisítottam a levelet és postaköltséget nem kímélve elküldtem magamnak, valamint megkentem a kárszakértőt is hogy ezt hozza ki eredménynek. Ezen a ponton nagyjából 3 hónapja nem volt autóm, aki az enyémet gazdasági totálkárra vágta, viszont egy hónap után azzal járt. Ezért éri meg betartani a KRESZ-t meg befizetni a kötelezőt, valami nem a legaljadékabb cégnél. No, az Astrával sem az volt a baj, hogy román, hanem hogy nem fizet. "Tudod milyenek ezek a románok." Befáradtam hozzájuk újra, fenyegetőzéssel karöltve, mert hallottam, hogy őket közben, nagyon nagyon igyekeznek felszámolni... Arra jutottunk, vigyem el, csináltassam meg saját pénzből, számlára és kifizetnek belőle 320e JMF-et. Nem ordítottam. Akkor már nem volt miért. Na számoljunk! A megállapított kár 470e, amit adnak majd ha viszek számlat az 320e, 3 hónapja busszal járok mindenhova és feleségem is, ez 3x2x8e, a szopás, hogy gyalog visszajöjjek a szerelőtől megfizethetetlen. De, végül is, esőben sétálni jó, jó a levegő. Ezután eljutottunk addig, hogy fél éve nem volt autónk, a szerelési költségek emelkedtek, csak a szerelés meg nem igazán folyt, mert a szerelő külföldre távozott. Sírtam, nevettem, teljesen tanácstalan voltam... Egy szép napon csörgött a telefonom, hogy figyu, ülj le! Baj van? - kérdeztem és rágyújtottam egy doboz cigire egyszerre. Még a fóliát sem szedtem le. Nincs baj, az van, hogy kész. Számlát is írtatok? Aha. Amire kimondta az utolsó "a" betűt, már ott voltam. Kifizettem a szerelésre közel 600e JMF-et. Amiből 320 járt vissza. 280 000 forintomba került hogy szabályosan közlekedtem és nem okoztam balesetet. Hittem én ezt ekkor. Aztán jött az Allianztól egy levél, hogy a köteleződ 110 000, kabbe. Hiába mentem be, hogy dehát nem én okoztam a balesetet, itt van minden papír Máúnika kedves... Hát ez ennyi. De miért? Hát valakivel ki kell fizettetni az okozott károkat. Így van a kurva eget, fizesse ki a vétlen autós...