Na nem, ez még nem kanapévásár volt, csak kanapétűznéző. Ha a háztűznézőben nem ég a ház, akkor ilyen is van. Rájöttünk, hogy kell egy új kanapé, mert a régi úgy néz ki, mintha Godzilla fogai közül kaparták volna ki, hányás után. Jobb érzésű ember nem ül rá, mert fél hogy elkap valamit. De, legalább meg tudjuk mondani 3 évre visszamenőleg, a gyerekek melyik nap ittak kakaót. Tavaly február 12. kimaradt valamiért, vagy legalábbis több jutott a szájukba mint a kanapéra. Szóval úgy éreztük mi biza elmegyünk az XXXLutz-ba és így is tettünk. Sztori vége. Ennyi. Na, jó nem... Mielőtt bementünk, felvetettem, hogy mi lenne ha attól a pillanattól kezdve, ahogy átmentem a forgóajtón, elkezdeném bőgni azt a csecse kis reklámdalukat, biztos ti is tudjátok melyik az. Igen, már nyomozom ki írta a szöveget és a dallamat, aztán ha megvan... Feleségem vétózta, de csak azért mert felébredne rá, kicsi én, aki addig békésen aludt. Csak ez lehetett a vétó oka... Pedig több stílusban is el tudom énekelni, blackmetal, deathmetal, trashmetal, melodic death metal, blackened death metal. Majd legközelebb! Elkezdtünk szőnyegeket is nézni, ha már kanapét akartunk és megállapítottuk, hogy a fehéres színek dominálnak, amiken hamar észre lehet venni ha ráborul egy csésze kakaó. Úgyhogy vettünk a bejárati ajtó elé, egy Welcome feliratú lábtörlőt. Nincs összefüggés, én sem értettem a sztoriban ezt a csavart. Felmentünk az emeletre, behatoltunk a kanapék közé. Nem azt mondom, hogy csukafejessel helyeztem el, satnya testemet a fekvőfelületen, de páran odanéztek azért. Kényelmes volt, mondtam is, na annyuk nézzük meg befér e a babakocsi alsó részébe, ez velünk jön. Aztán megnéztem az árát... 599 000 JMF. Ami végül is nem 600, tehát nem 600 000-ért és egy instant agyvérzésért veszel kanapét. Felkeltem róla, még a nyomomat is letörölgettem meg leporszívóztam róla. A szomszéd állványon lévő mélytosztító sprével, be is fújtam. Nézzük a következő kanapét inkább, gondoltam ez nem néz ki olyan puccosnak, ez csak jó lesz. Megnéztem az árát, 450 000 JMF, aztán éreztem, hogy ez nem is olyan kényelmes, sőt nyomja a derekam. Hát, ha innen veszünk kanapét, azt fóliában fogjuk tartani és fel fogom políroztatni. Tisztítani egyszerűbb lenne, nem sérülne, csak a polír miatt csúszna gondolo. De, az sem baj igazán, mert a srácok szeretnének bentre csúszdát. Kifelé menet még azért szóltam az eladónak, hogy valaki egy hatalmas babakakát tett az egyik kanapéra, de nem én. Biztos valami modern meg nem értett művész, a fogyasztói társadalom elleni agresszív kritikája. Vagy megnézett egy Warhol kiállítást és fényt kapott, hogy ő is tud ilyet. És valóban. Kifelé menet, első haragból vettünk egy tányérkészletet. Mi így lázadunk. Majd ülünk arra!