Én egy ilyen modern idők, modern hőse vagyok, aki tulajdonképpen nem vár, nem kér, meg hát nem is kap köszönetet azért ha valami jót tesz. Ezért igyekszem semmi jót, nem cselekedni. Ez lett a szuperképességem egy idő után. Én vagyok a Csendbenfigyelőember. Régebben volt egy másik hasznos képességem, ez pedig a térdmagasságban repülés volt. De félek a repüléstől, illetve a magastól, úgyhogy ezt hanyagolom. De hogy jön ide a címben említett mentő? Szirénázva... Haladjunk kérem... Szolgálat után voltam, persze busz az Likócsról a város felé az nem volt, a buszmegállóban is csak az volt a táblán, hogy HEHEHEHE. Király, minden vágyam volt 25 óra szolgálatban levés után még egy laza 4 km-t sétálni a tűző napon a másik buszmegállóig. De, vannak csodák, ez a vágyam teljesült. Ebben a szellemi májkrémeskemyér állapotban értem oda a megállóba, azon agyalva, hogy ez még rosszabb mint Oroszország, ott jön busz. Igaz félig medve és egy öregasszony húzza, az utasok meg vodkával fizetnek, de legalább van. A telefonom 5% nettó töltöttségen állt, ami azt jelentette, hogy meg tudtam nézni hány százalékon van abban a pillanatban. De odaértem! Páran már álltak a megállóban, egy öreg úr, aki a piacra ment, egy hölgy aki az ebédet akarta főzni, még páran, meg egy másik hölgy aki ült a padon, sárga volt, nyögött és ecetszaga volt. Az ebédet készíteni akaró hölgy szólt, hogy a padon ülő rosszul van, csináljak valamit mert jön a busz és neki mennie kell ebédet készíteni, mert éhes. Jogos... Enni mindenkinek kell végül is... Jött a busz, felszállt és elment. Az öreg úrral ketten maradtunk ott. Kérdezem, hogy van e telefonja, mert az enyém 3%-on van és le fog merülni. Persze, mondta, majd odaadott egy kikapcsolt telefont. Szuper... Bekapcsolná? Nem, mert nem tudja a pinkót hozzá. Húha, itt baj van. De jó lenne ha csinálnék valamit, mert a hölgy a padon szül! Megnéztem újra, biztos nem szül, szemlátomást 50-60 év körüli... Mondtam, ne aggódjon nem fog szülni... Hát honnan tudom én azt, tán orvos vagyok? Közelebb mentem, próbáltam a padon ülőt megszólítani, nem reagált. Elővettem a 2%-on lévő telefont és hívtam a mentőket. Elregéltem, hogy ecetszag, sárga bőr, nem reagál, az öreg a háttérből bekiabálta, hogy mer szül, azé. Ha lett volna nálam xanax meg gázolaj, azokat keverve veszem be... Közben sikerült a telefonját bekapcsolnia az öregnek, az enyém meg azt jelezte, bocs mára ennyi. Mondom az öregnek, köszönöm, hogy itt maradt velem, a többiek lám elmentek a bajban. Erre közli, félig már az érkező buszon állva, amivel én is akartam menni alapból, hogy jaaa azért maradtam meee nem jött a busz előbb, most megyek a piacra. Amire kimondtam volna, hogy de... már nem volt ott. Hát, barkóbáznom a hölggyel nem kellett, kiálltam az út szélére, hogy leintsem a mentőt. Jött is, kiszálltak csípőre tett kézzel, hogy már megint ön... Képzelje, a héten harmadszor visszük be... Beültették, majd elhúztak. Én meg álltam ott egyedül a megállóban, vártam a következő buszt ami fél óra múlva jön és azon filóztam, hogy hülye volnék e? Mire vártam? A mentős elvisz egy darabon? Az öreg szolidáris lesz? A másik hölgyemény, majd eszik később ebédet? Elkapják valaha a téti rémet?