Gyermekkorunkból mindannyiunknak vannak kellemetlen élményeink a fogorvosról. Igazából, valószínűleg csak kellemetlen emlékeink vannak... Nem csak amiatt, hogy ketten fognak le amíg próbálnak a székbe kényszeríteni és egy egész évfolyam szurkol, hogy sikerüljön/ne, mert fogadásokat kötöttek rád. Olyan disznóvágás feelingje van a dolognak. Pedig még vér sem folyt. de, ne aggódjon senki, fog folyni. Például akkor, amikor érzéstelenítés nélkül belefúrnak a tejfogadba (igen, abba...), majd Béláim túltoltuk jelleggel megnézi mennyire viszi a fúró az ínyedet. Ekkor érkezik meg a környékbeli termekből minden tanerő, majd lecsesznek hogy miért kiabálsz, így nem lehet tanítani amikor mint valami zombifilm szereplője, zombi oldalról persze, rájuk nézel. Folyik a vér a szádból, mintha nyersen ettél volna lovat. Persze a végén nem elég hogy fájt mindenem, kiröhögtek, a saját osztályfőnököm lecseszett, a fogorvos meg tovább furkált mindenkit érzéstelenítés nélkül. 
Na, ezekkel az előítéletekkel felvértezve, majd 15 évig nem látott fogorvos. Nem kívántuk egymás társaságát, van ilyen... Ekkor családilag rakattuk helyre fogainkat, úgyhogy újra egy székbe kényszerültem. Sok idő telt el, az alkoholista ácsok kikoptak ebből a szakmából. Egy fiatal hölgy lett a fogorvosom, aki használt érzéstelenítőt. De, az érzéstelenítő nem olyan ám, hogy bespriccelnek valamit a szádba, ez egy injekció. Próbáltam a székkel eggyé válni, amikor közeledett felém a tűvel. Nem fog fájni, mondta... Na, ez még mindig nem teljesen igazmondás volt ebben a formában. De, már kibírható volt  mint Vietnám. Csak itt kevesebb viet bújt elő a szobanövények mögül, fúvócsővel lövöldözni. A kínok kínjait éltem át, ezekhez képest a Bűn és bűnhődés tanulsága és olvasása, egyaránt semmi volt. Ami külön fura volt, a doktornő beszélgetős fogorvos volt. Megkérdezte, hogy telt a napom, amire azt tudtam mondani hogy gháááághölöüüü. Még vissza is kérdezett, hogy valóban? Bólintani nem mertem, mert a számból egy fél autószerelő műhely lógott ki. Meg nem is tudtam volna, mert a nyálelszívó, olyan szikkadtra szívta a nyelvem és a szájüregem, hogy tevét lehetett volna benne tenyészteni, meg homokot aszalni. De helyre hozott minden kárt, amit az általánosban okoztak. Bár időnként felhívott valakit, hogy Te!! Hallod? Ilyet még nem láttam... Olyan mintha nem fogorvos hanem egy portás csinálta volna... Na, ha van valami amit nem akarsz hallani egy fogorvosnál, az ez. Vagy amikor azt mondja: hoppá, vagy egy tű eltörésének csengését hallod.
A következő nagy szeánsz, 2 éve történt. Két bölcsességfogam maradékát akartam kiszedetni, mert kb olyanok voltak mint egy felrobbantott várfal. De, legalább tárolni lehetett benne az ennivalót, ha beleragadt... Ezúttal, egy fogászati hiper-szuper szakrendelőbe mentem. Leültettek a váróba, adtak újságot, kávét nem kértem, mert nem kínáltak, bár láttam, hogy ők isszák... Behívtak szépen, leültem, az asszisztensnő kedvesen mosolyogva megkérdezte, nagyon fáj? Mondom nem, semmit nem csináltak még, nem? Háhhá, ön ilyen kis vicces... itt már éreztem, hogy ezt Ő, nem úgy értette. Megjött a doki is, jelezte hogy érzésteleníteni fog, ha lehet ne beszéljek és ne nevessek. Ú mondom hova jöttem, ezért még fizetek is... És csoda történt! 15 perc után, megbökték a vállam, hogy köpjön. Erre elmondtam ki lőtte le Kennedy-t... Közölték hogy kész. Az érzéstelenítés? Nem, a bölcsességfogát kiszedtem. Nem érezte? Nem, nem ehhez szoktam... Hát kész. Kihúzzunk mégegyet? Annyira jó azért nem volt...