Bútorokból, már csak egy dologból van többünk, az pedig minden ami belefér a háztartási gép kategóriába. Ez nem is probléma, én örülök a legjobban, hogy nem kell a mángorlóval bohóckodni, vagy lejárni a Mosoni-Duna partjára mosni a ruhát a többi falusival egyetemben, noha biztos vagyok benne hogy jókat beszélgetnénk és énekelnénk amíg a 3 fokos vízben mosnánk a ruhát és vinnék kannával a főzéshez reggel 4-kor, mert még le kell vágni a kakast vagy a Foltos nevű bocit. Először is nincs kannánk, nem járok a folyópartra és hajnal 4-kor még baromira aludni akarok. És fogok is. Nem, a gyerekek meg majd odafekszenek mellénk, itt nincs ugrálás, kakaó, meg házimunka reggel 8 előtt. Viszont amikor felkelünk, akkor egy rozsdás gépezet nyögvenyelős csikorgásával megindulunk a háztartási gépek felé. A leglényegesebb, gyermekes család lévén, a mosógép. Szeretjük a mosógépet, ami gyermekkorom óta elég erőteljes törzsfejlődésen ment keresztül. Arra emlékszem, hogy csempét ver le, szerelni kell, hangos, de annyira hogy hallja az egész lépcsőház, hogy mosol. Na ezek az emlékek segítettek a választásban és mindezt ki is küszöböltük azzal, hogy nem Hajdú mosógépet vettünk. Innentől kezdve már csak annyi volt a probléma, hogy a mosógép megeszi a zoknikat. Vagy ő vagy a gnómok, ez soha nem fog kiderülni, a másik probléma, hogy folyton papírzsepiket mosunk. Nem tudom hogy, hogy... minden este kiszedem a zsepiket a gyerekek zsebéből, én már alapból taknyos zsepiket veszek a boltban, amiket rögtön a kukába dobok, feleségem meg normális, ezért furán néz rám. Szóval, nem lehet senkinél zsepi mosás környékén. Ergo, valaki a családból a mosás indítása előtt zsepiket dobál a ruhák közé. Megoldásként el tudom képzelni, hogy rögtön a 100-as csomag zsepit a gépbe szórjuk, vagy nem használunk több papírzsepit. Globális szinten. Kicsit olyan amúgy mintha a fa kérgébe törölnénk... Lehet ettől nedves az esőerdő, mert az indiánok oda törlik.
Aztán ha a mosáson túljutottunk, jön a szárítógép, amit helytakarékossági meglátások miatt, orosz hi-fi rendszerben a mosógép tetejére applikáltunk. Így szebben szól... Amikor, már kimostuk a zsepiket, meg pár ruhát, morogva átpakoljuk a szárítóba. Program indít... mintha ez lenne a győrzámolyi űrprogram, tekergetjük a gombot veszettül, ami villog meg csipog. Amúgy a Sci-Fi alkotásokban is ugyanez lehet, a nők lehet tudják mi miért csipog, a férfi az meg felfedezési vágyból tekerget és csipogtat. Aztán csodálkozunk, hogy a nők tovább élnek. Amikor/férfiak esetében HA lejár a program, kinyitjuk az ajtót és ilyen pamacsok repülnek ki hóesésként belülről. Ha esetleg örülne valaki, hogy ez a szösz és akkor majd a ruhája nem szöszösödik ki, hát a francokat... ez a kiszárított papírzsebkendők maradéka. Ezek után elégedetlenül nyúl az ember a morzsaporszívóhoz, ami számomra egyenértékű a zacskóstejtartóval ás a Dacia létezésével. Mint porszívó ez a valami éppen hogy elfogadható... próbálta már valaki tisztítani a tartályát? Több időt vesz igénybe, mintha kézzel szedegetném össze a fecniket, a maradékot ami repül, meg lepkehálóval elfognám. Ha ez is kész, akkor kávéfőzés. Persze nem kotyogóssal ami nem hagyott még cserben soha senkit, mert ez egy öreg konstrukció. Nekünk van modern Hát ápám ólász váót, csáó ámícsi kávéfőzőnk, ami úgy működik, hogy amikor kedve van, lefőz egy adag kávét. Van úgy, hogy odakészítek mindent, bevetem minden barista készségemet, habosítom a mézet, az ikrás tejet felverem, kockacukrot adok a lovaknak, benyomom a gombot és búg. Elsőre azt hittem erőt gyűjt, hogy sok volt báttya, mennyé anyádékhoz, majd ő csinál neked kávét, én nem fogok... De, nem egészen. Nem gyűjtött erőt, csak simán 4 hónapig nem működött. A benne lévő kávét nem lehetett kicsavarni, ha tettem volna bele virágmagot, már bokor lett volna amire kiengedett a zár. Amire kiengedett, már indián varázsló ugrálta körbe, Braco nézte némán, hogy mi lehet a baja... Hát tudjátok mi volt? SEMMI. Lefőztem egyet vele és működött... Szóval, azt hiszem beállok amishnak, nekem nem mennek ezek a technikai dolgok. Sem.