Fontos dolognak tartom, hogy az embernek legyen véleménye és azt ki is tudja fejezni szóban, nem elmutogatva, nem lerajzolva. A probléma azzal van amikor valaki ennek ellenére megpróbálja kifejezésre juttatni, mert nem okos annyira, hogyha kritikát fogalmaz meg, gondolja át legalább kétszer és mielőtt kimondja maradjon csendben. Halálosan ki tudok azon akadni, amit egyik kedves kis barátom is mesélt, hogy ő elment öltönyt venni, meg inget és fekete öltönyt kért, meg egy nem fehér inget. Majd az eladó a gondolkodás leghalványabb jele nélkül rávágja hogy fehér inget illik hozzá venni. Meg rövidujjút. Ja, ha traktoros vagy. Ezzel nem megbántani akarom a traktorosokat, nagyon menők szerintem. (Nagyobb fiam egyetért, a kicsi pedig alszik) De, ha én rohadáslila inget akarok venni, a saját pénzemen, akkor had érvényesüljön már az én rossz ízlésem a pénzem fejében. Ha azt mondanák, hogy figyu baszki, ne vedd meg, rosszul áll, rögtön más lenne a felhang, de nyilván akkor is megvenném, mert a Pókember is csak belefogy minden ősszel a ruhába a nyári légyzabálás után. Nehéz igazságot tennem ebben a kérdésben így jobban belegondolva, de talán a mai eset nem árnyalja végre tovább a képet, hanem büszkén kijelenthetjük, a világ márpedig fekete, egészen ritkán pedig fehér. De inkább fekete... A PEPCO-ban kaptam el ezt a beszélgetést, igen a GYŐRI PEPCOBAN A DUNACENTERBEN, IGEN AZ ABDA FELŐL JÖVŐ, 10-ES ÚT MELLETT TALÁLHATÓ, PEPCO. Babakocsiban toltam, énem zsugorított kivetülését, éppen bögréket nézegettünk. Karácsonyi bögrét kerestünk és találtunk amúgy. A történet szempontjából nem lényeges, de egy kézenálló Mikulást formáz az ivó alkalmatosság, emiatt pedig olyan, mintha a piros ruha alól inna az ember dolgokat. Mogyorós kolbászlét valaki? Egyből nem kínálja senki a Mikulást, mi? Nehogy a sárga nedű, ne tea legyen... Válogattunk, valami kevésbé porosabb darabot keresve, amikor megütötte a fülemet a következő monológ:

"Há faszom, alig jön be, azt má kérdez, ahelyett, hogy körülnézne... Há, de mos neeeem?"

Igazi, vásárlóbarát mentalitás. Nyilván az iskolában így tanítják, így lesz a legkönnyebben boltvezető az ember... Nem elég, hogy a munkaidejében bemegy valaki pont abba a boltba ahol dolgozik, de nem átall még segítséget is kérni. Eddig nem tudtam hogy ez ilyen tilos dolog mint Bronxban kimondani az "N" betűs szót, vagy szivárványt festeni az átoperált ovisokkal. Ledermedtem mint a magyar honvéd fülcimpája a Donnál és gondolkodóba estem. Nem kétségbe, bár igazság szerint az is indokolt lenne. Tényleg úgy tudtam, azért vannak az eladók, elnézést kereskedelmi célú árumozgató asszisztensek, hogy alkalomadtán eladjanak valamit nekem, nem pedig, hogy elküldjenek az anyámba, mert meg merem kérdezni, merre találom a halványlila kéjbizgátort ami még az orrot is tisztíccsa. Nyeltem egyet és belegondoltam, tényleg van aki túltolja a vásárlók közül és próbálom megérteni az eladót. Amikor valaki kék rókajelmezt keres de sárgában és szőr nélkülit, az valóban nem egyszerű... Na, itt akkor visszacsatolnék az első felére a dolognak! Nagyszerű, hogy ennek a hatalmas már-már Albert Schweizeri elmének vannak gondolatai, csak az a baj, hogy hagyja őket hangosan elillanni a szájából, nem éppen a megfelelő formában. 
Kis kitekintő: Voltam én is bonyolult vásárló már nem egyszer az életemben. Volt egy időszak, amikor bulizni jártunk péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd-szerda este, csütörtökön nem, mert akkor nem volt rockbuli sehol, diszkóban meg nem nézik jó szemmel ha az asztalon táncolsz. Na ezeken az estéken a győri vidéki buszmegállóban ettük a dupla-dupla nevű hamburgert, amiről sikerült megállapítani hogy állott suna szaga van. Lehetséges, hogy reklamáltunk is érte, amire azt mondta a pultoshölgy, hogy hozzádörgöli és akkor majd lesz olyan szaga. Ez egy hosszú barátság kezdete volt és hát a két agysebész, az Agyhugykő szellemi atyjai, minden alkalommal pin@szagú hamburgert kértek. A végére már nem csak hozzánkvágták, hanem beszélgettünk is. Miután szelíden megkérdezték, hogy figyu... miért vagytok hülyék? Megmutattuk a söröskorsónkat ami hazakísért minket és egyből tudták. Azóta, érzem át, hogy nehéz a dolguk, azoknak akik a szolgáltatóiparban dolgoznak. De, remélem figyeltetek és látjátok, amit még mindig mondok, a vélemény egy csodálatos dolog. De a vevő, a legritkább esetben kíváncsi rá. Hisz én sem hajnal 2-3 között vágytam megtudni, azt hogy hülye vagyok. Én pontosan tudtam akkor is!