Az olvasás egy olyan dolog, amire bíztatnék mindenkit, főleg azokat akik a könyvekkel jobbára fűtöttek, vagy billegő bútort támasztottak ki. Nem, többnyire ezekbe nem kell rajzolni, meg színezni sem, vagy legalábbis életidegennek hat amikor odaadod valakinek a Bűn és bűnhödést (ez amúgy is életidegen, már hogy valaki ezt a könyvet adja neked) és virágok meg gombák vannak belefirkálva, esetleg nemi szervek. Porzós meg termős. Nem véletlenül nehéz olvasnivaló. Amúgy megvan a Biblia, Jézus által aláírt változata. Még a pápa is irigy rá! Na mindegy, az olvasásnál tartottunk. Azt már egyszer megállapítottam, hogy az iskolák, nem feltétlenül azon vannak, hogy az emberek megszeressék az olvasást. Ellenben azt tudják hogy melyik költő született Gázosrekettyésen 1823. Február 29-én. Addig böködik az ember szemét, amíg ezt meg nem tanulja. Nyilván kell ehhez egy fajta beállítottság is, hogy az ember leüljön olvasni már mondjuk gyerekként. Vagy leginkább az kell hozzá, hogy ne hívják a többiek focizni, még akkor sem ha övé a labda. De a labdát elkérik azért... Apád dobja le az erkélyről, vagy a testvéred röhögve. Így jön el az ideje annak, hogy elkezdj tanulni/olvasni. Inkább olvasni. Saját tapasztalat, háton fekve, könyvet a fejünk fölé tartva nem szerencsés olvasni, mert egy klasszikus nagyot tud ütni. Ez többeknek elveheti a kedvét az olvasástól. Lehet próbálni hason is, én mondjuk aludtam el már úgy is. Viszonylag ritka az a póz amiben nem aludtam még el. Elsőként azt javasolnám annak aki olvasni akar, hogy olyat keressen ami érdekli. Pl a káma-szútra lovaknak, bármilyen izgi a gyűjtőknek, nem fognék bele. Ugyanitt póniló eladó. Ne akarja senki , akinél a Valószínű ember fiai volt az utolsó csepp a pohárban, mondjuk, Hemingwayyel vagy Updike-al folytatni. Más stílus, de ez leginkább olyan, mintha egy egész álló napon át vernék a fejed egy léccel, aztán amikor megunod, valaki parázsló f@sszal seggbekúr. Ennek ellenpontozására ajánlanám a Harry Pottert, az Indul a Bakterházat, a Hobbit-ot, stb... Értem hogy a Légy jó mindhalálig egy magyar kultúrtörténeti csoda, megelőzte a Skodát. De inkább tépném le az arcom és cserélném ki a seggemmel minthogy újra nekiálljak. Ugyanez vonatkozik a Pál utcai fiúkra, ami nekem pl 3 egymást követő évben volt kötelező olvasmány és még a filmet is megnéztük vagy 2x hozzá. Egészen bámulatos, hogy mennyire együtt szenved az olvasó 3x-ra nemecsekkel. Tudjátok mit? Inkább hagyjuk a fenébe az egészet...