Ehh, csak annyit írtam fel szokás szerint magamnak, hogy mi a cím, de hogy mi a mondandóm, azt persze nem. Úgyhogy gyanítom, a "Templomba járás" címszó alatt a templomokról akartam beszélni. Van vagy 14 címem elmentve, amiket csak nézek, nézek, itt meg mi a toszt akarhattam? Mi van ha arról volt a fejemben gondolat, hogy nincs olyan templom, amiben ne síri hangulat lenne? Elég nyomasztás az is, hogy bűnös aki él, de nem, az egyház nem tudja hol az ami elég, ezért agyonvert, szétnyilazott, vért könnyező, letépett kezű és lábú szenteket kell szoborként nézni a hidegben és a sötétben. A háttérben meg szól egy orgona és rájössz, a horrorfilmek kezdődnek vagy végződnek így. Svenk egy szent szobrára. Sok templom van, ahol a kriptába is le lehet menni, megnézni hogy ott aztán még hidegebb és mégnagyobb sötét van. Megértem persze, meg kell örökíteni a fontos személyiségeit a vallásnak is, legyen bármilyen irányzat. De nem lehetne, valami vidámat? Pl Nepomuki Szent János (Csehország védőszentje) meghív valakit vacsorára, vagy Szalézi Szent Ferenc viccet mesél a pápának (több pápa segítője is volt)?  Ministránsok szájbaáldozása ne kerüljön most szóba... A münceni Miasszonyunk templom, még szerintem is vidámabb egy fokkal a klasszikus falusi templomoknál, érdemes megnézni. Egyébként a freskók szépek az ilyen helyeken, meg a festmények, amíg egy idős néni, vízfestékkel meg temperával ki nem javítja. Na, de vissza a nyomasztáshoz. Ha még nem érezné magát elég rosszul az ember ennyi szenvedéstől, tessék itt a főnök fia a kereszten. Ezekre a problémákra egyik dédapám megtalálta a megoldást. Dédanyám elzavarta a misére az öreget, hóna alatt az onokávaaa, ő pedig otthon maradt az ebédet csinálni. Igazából az öregasszony volt a furmányos ezek szerint, mert ő ment volna, de a csudába, hogy pont délben van az a fránya ebéd... Apjuk, ti mentek! Az öreg tudta mit kell nézni... Ki mibe ment, hogy beszélt a pap, ki volt ott. Odamentek a templomhoz, beengedtek mindenkit a kapun, majd önfeláldozó módon becsukták az ajtót. Kívülről. Aztán presszó. Mert ahol templom van, bizony mondom néktek, ott a presszó. Amikor érezte, hogy most lesz vége a misének, visszasomfordáltak és nyitották az ajtót. Jól megnézték kin milyen ruha van, pár szó váltása mindenkivel, ugye milyen szépen beszélt a pap... Aztán irány haza beszámolóra. Mindenki elégedett lehetett azt hiszem. És hogy én jártam e templomba? Természetesen, mint mindenki a korosztályomban a lakótelepen, jártam. Focizni. Viszont! Tudok úgy énekelni, mint a papok. Egyszer 3 napig beszéltem úgy, aztán megdobáltak szerszámokkal. Ámen.