Szóval megint a Mikulás... Nem, már nem vagyok krampusz, se más ilyesmi. Az ehhez köthető szolgáltatások sem érintenek. Pedig még mindig nagyon kívánatos lennék egy harisnyával a fejemen, feketében, a farkamat lóbálva, mint egy szado-mazo, szakállas kéményseprő. Természetesen a krampuszjelmezről van szó. Elkezdtünk a gyerekekkel készülni a Mikulás érkezésére, de már komolyabban mint eddig. Nagyjából halálra rémítettük őket azzal, hogy egy hónapja bármilyen körülmények között, bármire rávágtuk, hogy a Mikulás ezt is látja! Igen, azt is ha kakilunk. Nem, az orrtúrásnál meg elfordul. Ma reggel (vasárnap) viszont úgy keltünk, eljött a nagy nap, előtti nap. Csak kellene sütni valami sütit a Mikulásnak, meg kitakarítani a cipőket... Bár a logikáját nem értem a dolognak igazán, a Mikulásnak rakunk ki enni meg innivalót, aki általában enni meg innivalót hoz. Miért nem vesz le menet közben egy banánt, vagy mandarint? Ki venné azt észre? Ebéd után, amikor már mindhárom adventi kalendáriumból kiettek mindent a gyerekek, még a csomagolást is majdnem és a fokozott szénhidrát beviteltől, kontrollálhatatlanná váltak volna elkezdtek sütit díszíteni. Cukormáz, színes máz, színes valamik, amiknek nincs íze, de a gyerekek szeretik mert színes. Kétféle süti sült, a pillangó, meg az unikornis. Egészen szép pillangók születtek, az unikornisokkal pedig csak annyi gond adódott, hogy volt pár darab, aminek valaki, aki 3 éves és fiú... letörte a fejét. Azokat megettük szépen, ne lássa a Mikulás. Azért azt kirakni neki, kicsit maffia utánérzés lett volna... Gyere öreg, lerajzoltam a követeléseimet, ne akard hogy Rudolf úgy járjon, mint ez a sütiegyszarvú! Tudod, miért nincsenek egyszarvúak? Nem értették a célzást. Jó étvágyat a sütihez! Gluténmentes. Miután a vélhetően remegő lábú Mikulásnak, aki kakilás közben is lát, kitakarítottuk a kis csizmákat, kikészítettük őket az erkélyajtóhoz. A redőnyt mondjuk lehúztam, a kicsit is meg a nagyot is, a kéménybe én nem másznék bele, hacsak nem tervezek kapcsolatba kerülni a gázkazánnal vagy a padlófűtéssel... Úgyhogy érdekes lesz bejutnia a házba, de én mindenképpen szurkolok, hogy sikerüljön. Hát, így várjuk a Mikulást. A gyerekek annyira izgulnak, nem tudnak elaludni, de amire ezt olvassátok, már azon morgok, hogy fel is keltek és elkésünk az oviból. Ahova szintén érkezik a Mikulás. Meg a nagyszülőkhöz és a dédszülőkhöz is. Ami nem baj, csak mondjuk bennem gyerekként, két csokimikulásnak csomagolt húsvéti nyúl elfogyasztása között, felötlött a gondolat, hogy esetleg szenilis e az öreg, mert ennyi helyre hoz mindenfélét... Mondjuk, a kételyeimet nem osztottam meg senkivel, inkább megettem amit a Mikulás meghagyott a csomagomból, amikor megéhezett,