Ha létezik a semmirevalóságra egy mérőszám, mérőfogalom, annak a neve pediglen Deichmann leszen, szólott az Úr. Fel nem tudom fogni, mi szükség van egy ilyen üzletláncra mint ez. Értem, hogy cipőbolt, tisztában vagyok azzal is, ha jó cipőt akarok venni, nem ide kell bemenni és nem ennyiért megvenni. De az például határozottan zavar, hogy a cipő amit ott veszek, két teljes héttel a megvétel után kezd szétesni. Amikor fiatalabb voltam és kellett a pénz, öööö... dolgokra... mindenféle dologra, akkor elkezdtem visszaviszegetni a cipőket hozzájuk. Az alapeset természetesen az volt, hogy hááá emlékszem magára fiatalember, ön zokogott a széken, hogy miért nem csinálnak rendes cipőket már, a lábán egy cipősdobozzal! Idáig azért nem fajult a helyzet, egyszerűen egy hét használat után eltört a cipő talpa keresztbe. Visszamentem, hogy akkor ezt vegye a lábára aki akarja, vagy húzza ahova nem szégyenli és kérem a pénzem. Fiatalember, nem úgy van az... Le tudja vásárolni, vagy megjavítjuk! Ezt azért nem értettem egészen pontosan miként lehetne megjavítani, úgyhogy kényszerből a levásárlást választottam. Találtam egy olcsóbb cipőt és mivel nem volt méretben, hát megkérdeztem van e... Hát nem úgy van az fiatalember, olcsóbbat, úgy tud venni, hogy a többletet nem fizetjük vissza és nincs is méretben önnek. A hajmeresztően ritka 43-as méretről van szó, nem a Nimitz anyahajó szárazföldi változatáról... Néztem egy másikat, kiválasztottam, drágább volt vagy 2000 JMF-el. Na, látja fiatalember, 2000 JMF-be kerül csak a cipője! Rimánkodni tudtam volna, hogy lőjön le valaki, hogy én hülye, miért nem vettem megint acélbetétes bakancsot megint... Mert Nyár volt és 40 fok. Na mindegy, ugorjunk az időben 15 hosszú évet, amikor is, már a kislányomnak nézünk hótaposót, hogy ne úgy érjen minket a Tél mint a magyar közútkezelőket. Találtunk is rózsaszín, csillagos akármilyen hótaposót, ezt elvisszük a gyereknek, boldog lesz. A pénztárnál már fizetnénk, a nő megnézi a HÓTAPOSÓT és közli, ez nem vízhatlan, de ő szívesen impregnálja nekünk, persze + még egy kis pénzért. Nekem már az fura volt, hogy egy hótaposó nem vízhatlan. Oké, ha belelépsz a Dunába, ázzon be, de egy sima utcai cipőnél azért bírja már jobban a vizet... Nem kértük az impregnálást, van itthon katonai impregnáló hozzá, csak nem lesz terepszínű tőle ha lefújom vele. Hazaértünk, nagy örömmel mutatjuk a gyerekeknek a hótaposót, persze mindig ilyenre vágytak, ezzel fognak aludni is. Na, próbáljátok fel. Alig vette kis a rózsaszín remekművet a kis dobozából, tenné bele a lábát, jelezte hogy ennek szakadt a húzókája amivel a lábszárra össze lehet húzni. Gyakorlatilag kiesett mindkét hótaposóból ez a madzagos húzóka. Másnap, visszamentem, jeleztem hogy ezt tegyétek a tűzre. Mielőtt belekezdhettem volna a mondókámba, hogy még egy ilyen szar szemét foskupacot, ami nem átallja a cipőbolt nevet viselni, mert még a mezei csurnyákok réti találkozóján is különb lábbeliket készítenek... Kéri vissza a pénzt? Igen, kimondtad, nem lehet visszavonni, ide a pénzt! Többet nem megyünk a DEICHMANNBA. Senkinek nem ajánlom. Inkább lépjetek bele két főzőedénybe, még az is jobb. Ha eső van kinn, akkor meg vajlingba, az jó gumicselló helyett!