Hát igen, már a Jézus is én vagyok, nem csak a Mikulás... Csak nem szeretném ha boxeralsóban kéne megfeszülnöm, hogy utána azt mutogassák minden templomban. Demoralizáló lenne és egyben katartktikusan szépséges. Páran jelezték, hogy gondok lehetnek az ízlésemmel, de ezt esetlegesen kezelem. A lényeg pedig, hogy múlt héten bekaranténizálódtunk és még a Tesco házhoz csomagjait is csomagküldő hozta szkafanderbe öltözve a speizba és ez vezetett odáig, hogy megcsúsztunk a Karácsonyi Ajándék (intézményesítettem, ezért van nagy betűvel) megvételével. Igen, tudom... Még van két hét az ünnepig, minek kapkodni? Tudom, hogy az utolsó pillanatban a benzinkúton is lehet venni mindenfélét, pl a Cici magazin legutolsó számát, csak az nem éppen... hogy is mondjam... a nagyszülőknek vagy a gyerekeknek való. Akkor sem, ha a ciciken mikulássapi van. Ha rajtam múlna, akkor ez az aktus már, októberben megtörtént volna. De, nem csak rajtam múlik, meg kell nézni mindent is, mindenhol. Szóval az a véleményem, hogyha a nők/feleségek/asszonyok sírhelyét választja ki az ember, aki hátramaradt és szitkozódik éppen, mert nem tudja a mosógépet elindítani, az urnából kiszól majd egy hang, hogy jó-jó, de azért nézzük meg máshol is. Nem fogjuk. Ezért ma, elmentünk a Müllerbe játékokat nézni. Voltunk a Müllerben, nem akarok arról beszélni megint, hogy egyesek úgy érzik, kánkánozni kell 3 kosárral meg 2 ajándék nyomtatóval a bolt közepén... Átmentünk üstöllést a Galaxy játékboltba, ahol volt minden ami szem szájnak ingere, egy csodálatos ünnepi gyerekkacaj volt az egész. Kivéve azt a részt amikor anyuka kiabálva szaladt a kiabáló gyerek után. Pingelik egymást, van ilyen. Nem vettünk semmit, elkönyveltem jó boltnak. Mert bár van minden, de nincs semmi ami kellene. A következő stáció szerény passiójátékomban a győri Spárban található játékbolt volt. Itt aztán adtak a szeretet ünnepének! Volt ám tolakodás, a rivális szülőcsapat elé állás a játékospultoknál. Megvadult nagypapák, farhátas zacsival szamurájkodva védték az utolsó Legokészlet fogantyújának egy kis darabját, legalább azt ne vegyék el tőlük. Amíg ezt tátott szájjal néztem, legkisebb klónom jelezte, inkább kimenne ő innen, mert elég. Mentünk is volna, csak az a volna ne lett volna... egyszerűen senki nem volt hajlandó félreállni a babakocsi elől. Gondolkodtam egy pillanatig... én volni katona... volni papír vezetés big bad "Halál 3 ujja"... az utolsó járókeretet, már a levegőn szedtem ki a kerekek közül. Már szaporán fáztam kinn a parkolóban amikor feltűntek a benti lökdösőék, egy angyali vicsorral, minden hepi, ők megkapták a gecinagy tűzoltóautót, érzik, Jézus is auch für uns gestorben... Aztán beszállnak egy bálnamergába és elhuppognak a naplementébe. Fejemet csóválva pakoltam én is a családi bárkába, amikor látom, ott jön a középtávolban, egy inka férfi faszobor, nagykabátban. Mert ugye Dél-Amerikában kellemesebb a klíma... Szugeráltam a jó Istent is, meg ne szólalj mert felébred a gyerek... De, megszólalt. Ha a gyerek nem sír fel, akkor én teszem meg a röhögéstől, mert szerencsétlennek olyan hangja volt a járdán ülve elfogyasztott csaplárosnétól, mint a makkoshömpölői Fénytörés diszkó hajnal kettes Darth Vader hangutánzó verseny 2. helyezettjének. Majd közölte, nem jön közelebb, ne ébredjen fel a kicsi. Na, ezt a részt buktuk... Majd bizalmasan közölte, hogy várandós és szeretné ha tudnám támogatni. Tudni kell hogy nálam soha nincsen pénz. Amikor ezt tudtára adtam, azt hittem elátkoz, de csak arrébb ment. A fejemben pedig csak annyi járt, hogy te uramisteneznő.