Eljött ez a pillanat is, ovis karanténba került a nyúzottmackó csoport. Amúgy nem ez a neve... Ide jár kislányom is. Meg a kisfiam a szomszéd csoportba, a éjszakai cincérbe. Ennek sem ez a neve. Szóval, egyik nap arra ébredtünk reggel, hajnali éjfél körül, hogy a gyerekek nincsenek jól. Tudatosan próbáljuk ezt a szülőséget végezni, ami nehéz és nem lenne ilyen nehéz szülőnek lenni gyerekek nélkül. Csak magammal kiabálnék, hogy öltözz fel, rakjál rendet, takaríts össze magad után! Igen, kiabálnék, mert ritka makacs vagyok és nekem senki ne mondja meg... Időben még a karantén előtt járunk... Az, hogy megbetegedett, pár nappal az előtt történt, hogy egy kisgyerek pozitívat tesztelt... Mindkét gyereket itthon fogtuk, inkább kapják el egymástól a göthösséget, minthogy rólunk nevezzenek el egy COVID variánst. Szóval itthon, a négy fal között néztük egymást, nem mentünk sehova, még wc-re sem. Unalmasan telt a dolog... A srácoknak semmi baja nem volt, ellenben teljes erőbedobással felszabadultak bennük a bezártság miatti állatias ösztönök. Na nem úgy, hogy a padlóra kakkantottak, vagy nyállal kenték végig az ebédemet és közben nem kiabálták a fejemen ugrálva, hogy enyimé. Aki ismer, tudja, jólnevelt vagyok, tudok visepkedni, meg szeretek is, épp ezért ezt örökítem tovább. Én ugráltam az asztalon, a mellemet verve, hogy még a fakoscka is engem illet, kérek rá tejszínhabot, miután kiszíneztem gesztenyepüré színűre. Szagos filccel, mer az a kedvencem. Hülyeséget félretéve, egymás vállán zokogtunk, hogy ki akarja jobban ezt az ovibamenést, ők, vagy pedig mi. Aztán eljött a hétfő, őket pedig kitoltuk az ajtón, hogy márpedig, jól vagytok, nincs karantén, nektek eddig sem volt, indulás az oviba. Aztán eljött a szerda... Jött egy újabb üzi, amiben nem árulták el az élet értelmét, ellenben most a másik csoport került karanténba. Kisfiam örült, hogy yess, társas meg Mancs őrjárat orrvérzésig, de el kellett vennem a kedvét... Nem talállkozott senkivel a csoportjából, neki menni kell... Aztán jött a csütörtök, amikor az ovonéni messziről integet az ajtóból, hogy neeeeem őt neeeeeeem, karantén, csak késik a határozat! De... Nem is volt múlt héten oviban... Grrrr akkor maradhat... Délig. Hát jó, akkor délig. Ezt követően megjelent egy iromány a közös csoportban, ami nem tartalmazta a nevünket, de sejthetően nekünk szólt... A csoportból 2 db gyerek mehet, akik múlt héten gondolom szintén nem voltak... De a mi gyerekünké nem volt közte. Próbálja az ember nem magára venni, meg megérteni az óvatosság részét a dolognak... Meg örülni annak, hogy legalább ketten mehetnek még a csoportból, akik igyanúgy otthon voltak.
És ne értse félre senki... A pedagógusok munkájára nem ejtek egy rossz szót sem. Tudom milyen áldozatos munka ez, hisz a környezetemben van 3 is. Csak ez úgy érdekes számomra. Meg egyáltalán, december 1-től karanténban vannak, bár papír nincs róla... Ma 9.-e van. Szóval... Ez a rendszer felvet bennem némi kérdést a működésével kapcsolatban... Főleg, hogy azóta azt mondták, mehet a gyerek. Délelőtt. De azóta, meg jött határozat, hogy nem mehet. Nem hittem volna, hogy nagyobb káosz tud kialakulni, mint amikor az MH és a MÁV összefog...
